A Kiss József által írt és rendezett Könyvtári capriccio révén a hétköznapjaink és a valóság költözik két órára a Szín-Mű-Helybe. A régi kastélyban működő iskola, egykori főúri fogadószobájából kialakított könyvtárába csöppenünk a tanévkezdés előtti napokban. Hivatalosan még nincsenek gyerekek a suliban, de a tanárok és a takarítónő már elkezdték a ráhangolódást a tanévre. És egyre többször ugranak be a könyvtárba, hogy a nyugodt és empatikus könyvtárosnak kiöntsék a lelküket egy kávé mellett. Két egykori, szerelmes diák is feltűnik, ám elsőre semmi izgalmas, semmi különös. Csakhogy a látszólag külön futó történetek szép lassan kibomlanak és összeérnek, miközben külön is működnek, összeállnak egy remek, végig szórakoztató és figyelmet követelő kétfelvonásossá. Olykor parádés monológok, sziporkázó dialógusok, helyén levő csendek és felfordulások hullámoznak végig az ismerős könyvtáron. Ahol a történetek alapján, akár mi is lehetnénk a szereplők, vagy a mi történeteinket is elmesélhetnék a szereplők.

A Szolnokon vendégművészként a főszerepet alakító Csomor Csilla elképesztő természetességgel alakítja – szinte kétórányi folyamatos színpadi jelenlét mellett – a „lelki szemetesvödörnek” használt könyvtáros nőt. Akiről tulajdonképpen csak véletlenül tudjuk meg, hogy elvált, meg a nagylánya valahol távol dolgozik, hiszen ő az, aki a többiek történeteit hallgatja, terelgeti és megoldja. A két felvonás alatt fikarsznyi kétségem sem támad, hogy a belülről fakadó őszinteséggel megformált tyúkanyó könyvtáros nemcsak az összes történetet elbírja, de az egész előadást is viszi a vállán. Miként afelől sem, hogy Kiss József jól döntött, amikor Márti szerepére vendéget hívott.

Csomor Csilla megnyugtató jelenléte, profi csendjei és remek beszólásaival terelgetett dialógusai ugyanis kitűnő alapot teremtenek a többiek sziporkázásának. A takarítónő nemcsak egy jól megírt, története révén tartalmas figura, de Gombos Juditnak köszönhetően természetesen első osztályú szerep is. Bár első megjelenésekor komikus, jelenetről jelenetre válik ismerőssé a gesztusaival, a mondataival, hogy a szépen adagolt történetével a köztünk élő történelem legyen, akit akár meg is vethetnénk, de végül szeretnünk kell. Minden bizonnyal azért, mert bár Gombos Judit lehetett volna ripacs és alpári is ebben a szerepben, ám nem engedett a kísértésnek, inkább karaktert épített.

Miként Lugosi Claudia, az önfeláldozó ének tanárnő szerepéből vagy Radó Denise a karrierista igazgatónőből. Mindkettőjüknek remek monológjai vannak. Radó Denise igazgatói mókuskerékről és megfelelési kényszerről szóló egy perce mind szövegében, mind előadásában maga a hidegrázás, ahogy a karrierista, végül egyedül maradó nőről szóló története is. Mondhatnám, hogy repkednek a gyomrosok a levegőben. Amikre igazából Jankovics Anna teszi fel a koronát, amikor a családapát elcsábító fiatal, utálandó nő nyomorából penge élesen kibontja az ő olvasatát. Az öt színésznő szájában Kiss József minden szava telitalálat. Ami mellett nagyon jól elfér a két fiatal – Sléder Fanni és Polgár Kristóf – kicsit suta szerelme, a kissé erőltetett kábítószeres és borsodi történetekkel.

(A fotók a Szigligeti Színház honlapjáról származnak.)