2025.08.27. (szerda)

Szolnoki iskolasorsok

Szolnoki iskolasorsok

Dátum:

NYI: Szolnokon három évtizede tizenhét általános iskola működött. Ma tíz önkormányzati és két egyéb fenntartású várja a diákokat. A régi épületeknek nem könnyű új feladatot találni. A funkciót váltó iskolák pedig pontosan mutatják egy-egy városrész társadalmi összetételének a változásait.

(Nyári ismétlés /NYI/: Ez az írás 2016. január 14-én jelent meg először.)

A szolnoki iskolaépítéseknek két nagy korszakát lehet elkülöníteni. Ezek egyértelműen köthetőek a város két jelentős fejlődési, fejlesztési időszakához.

Az első a kiegyezést – majd az Eötvös-féle iskolareformot – követő évtizedekre esik, amikor a megyeszékhellyé lett Szolnok, addig nem látott gazdasági, társadalmi és urbanisztikai átalakuláson ment keresztül. Így nemcsak a lakosság gyarapodása és a törvényi előírások, de az iparosodás is megkövetelte az oktatási intézmények fejlesztését. Ennek az időszaknak köszönhetjük például az Újvárosi, a Konstantin (Beloiannisz) illetve az Arany János és Kossuth utcák sarkán egykor állt alsó fokú intézményeinket. Ugyancsak a Monarchia éveiben, Szolnok első aranykorában, ám mindennek a végén adták át a Templom utcai polgári leányiskola, illetve a Baross utcában álló polgári fiúiskola épületeit.

A második nagy iskolaépítési hullám a szocialista városfejlesztés időszakához kötődik. Abban a szűk három évtizedben az iparosításból, illetve a falusi népesség beáramlásából következően minden korábbinál gyorsabban gyarapodott a város lélekszáma. A korszakra jellemző, tudatos városfejlesztés pedig pontosan kijelölte az új lakónegyedek és iskolák helyét.

Az első két nagy lakóterület fejlesztéshez kapcsolódóan építették fel a Ságvári körút közelében a mai Kassait illetve a Zagyván túl az Áchim úti majd a Tallinn iskolákat. A Móra Ferenc úti lakótelep hozta magával az elbontott Sipos téri iskolát kiváltó Ságvári körúti – ma Fiumei – megépítését, a vasútállomás környékének fejlesztése révén pedig megépült a Mátyás király úti és a Kőrösi. A Szántó körúti építkezésekkel függött össze a Kodály, a Széchenyi növekedése a „piros” – egykor Münnich Ferencről elnevezett – a „zöld” és végül a Szent-Györgyi megszületését eredményezte. Mindeközben a kor színvonalán korszerűsödött a hatvanas években a városhoz csatolt Szandaszőlős intézménye, illetve az Abonyi úti iskola. Miközben régebbi épületekben folyt a tanítás a Kertvárosban, a Rákóczi úton és a Délibáb iskolában.

Egy iskolaépület funkcióváltásában – azaz egy intézmény megszűnésében vagy életben maradásában – legalább három tényező játszhat közre: a fenntartói szándék, az adott intézmény képessége önmaga fontosságának bizonyítására, és a környék népesség összetételének a megváltozása. Megkockáztatom, ez fontossági sorrend is.

Egyértelműen a fenntartói szándék megváltozásának esett áldozatul a háború után, a város akkori legmodernebb iskolaépülete a Baross utcában. Az iskolasor elsőnek elkészült épületét, ami eredetileg polgári fiúiskola volt az államrendőrség foglalta el, és maradt is benne mind a mai napig. Amit persze indokolhatott, hogy a közelben két-három iskola – a Konstantin, a Délibáb és a Bajcsy – is működött. Az utolsó kicsöngetés a rékasi rámpa tövében egykor álló Délibáb esetében is elsősorban a fenntartói szándék miatt jöhetett el, amit a gyereklétszám csökkenése és a közeli Mátyás király úti iskola léte motiválhatott.

A népesség összetételének változása, pontosabban a környék elöregedése pecsételhette meg a sorsát a Tallinn – egykor Vosztok – városrész iskoláinak, ahol előbb az Áchim útiból lett középiskola, majd a Tallinnra került lakat. A két iskola jövőjét minden bizonnyal az intézmények érdekérvényesítő képessége is befolyásolhatta, mert az elég furcsa, hogy a Zagyva túloldala „állami” oktatási intézmény nélkül maradt. Ugyancsak a népesség korösszetételének változása vezetett a Széchenyin a „zöld” iskola funkcióváltásához, amivel ez az épület valószínűleg elnyerte „a legrövidebb ideig eredeti feladatát ellátó iskolaépület” címét. Szintén ezzel, illetve a közelben lakó, ingázni nem hajlandó gyerekek számának csökkenésével magyarázható a kertvárosi és az Abonyi úti intézmény bezárása is.

Használaton kívüli iskolák elbontására általában ritkán került sor. A Sipos téri iskolát igazából a Móra Ferenc úti lakótelep fejlesztése miatt kellett eltüntetni, de csak azt követően, hogy a mai Fiumeivel kiváltották. Klasszikus eldózerolás csak a Délibáb esetében történt, aminek a helyén nem épült semmi, sőt még az aszfaltozott udvari placc is megtalálható. Iskolaépületek inkább a város határában tűntek el, mint például a 32-es út mellett az M4-es építésekor az egyik ilyen utolsó épület.

Természetesen nem könnyű egy volt iskolának új funkciót találni. Az egykori Konstantin – más néven Beloiannisz – épülete például hosszú ideje egyfajta tartalékként működik, azaz, ha valamelyik intézmény felújítás vagy bármi miatt helyhiánnyal küzd, ezt használhatja. A Tallinn, az Áchim és az Abonyi úti egy részébe nem állami intézmények költöztek, míg a néhai Mátyás király úti iskola a Kőrösi része lett. Ezekkel a részben eredeti funkciókkal szemben a Kertvárosi iskolában idősek otthonát alakítottak ki, míg a Széchenyi „zöld” iskolájából városi könyvtár és közösségi ház lett. Részben új szerepet kapott a Szent-Györgyi egy szárnya is, ahol korábban könyvtár, aztán okmányiroda működött, jelenleg pedig kormányablak van benne. Erről az épületről persze érdemes megjegyezni, hogy nem tervezői hiba pottyantotta a város szélére, hanem az utána tervezett, a 32-es útig elérő emeletes házak nem épültek meg soha.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Parkolószámolás

A szolnoki közterületi parkolók kialakítására alkalmas terület nagysága adott, a legtöbb utcában már nem növelhető. Az autók száma, a parkolni vágyók mennyisége azonban folyamatosan növekszik. De talán vannak matematikailag megoldható problémák. Végezzünk el néhány egyszerű műveletet!

Tallinn szégyene

Lehet, hogy az egykori Tallinn filmszínház ma magántulajdon és terület, ugyanakkor jelen állapotában a Vosztok, avagy Tallinn városrész és egész Szolnok szégyene. Attól, hogy egy valamikori köztulajdon magánkézbe került és esetleg éppen felújítják, nem lenne szabad így kinéznie.

Reklám emlék

(NYÁR) Kicsit mindig összeszorul a szívem, ha arra járok. Vajon meg van-e még Szolnok egyik utolsó, egyedi, klasszikus reklámhordozója, ami mára ugyan elvesztette a funkcióját, értelmetlen az üzenete, ám szerintem a városkép egyik kedves, megőrzendő emléke. Néha nézzenek rá, ha a piac felé járnak!

Áthajtás a Kossuth téren

Szolnoknak a negyvenes évek vége óta nincs főtere, és szerintem a Kossuth tér nem is lesz az, ha újra és újra felmerül az autóforgalom előtti állandó megnyitása. Vannak esetek, amikor érthető a tilalom feloldása, olykor én is áthajtok rajta, de mindenkit győzködnék arról, hogy ne tegyük. Sőt!