A Föld Napjához közeledve nem szeretnék fanatikus zöldnek tűnni, de néha elgondolkodom azon, vajon mi értelme van például a szelektív hulladékgyűjtésnek, ha közben Szolnok tele van olyan ipari romokkal, amelyek egyetlen nagyobb szél vagy esőzés idején több kárt okozhatnak, mint az egész város heti petpalack termelése. Tényleg sokra tartom az elmúlt évek kerékpáros fejlesztéseit, de feltolja a pumpát bennem a kisördög, amikor a szépen rendbe rakott biciklisávok szutyok közműfedeleken, rozsdás kapcsolószekrények mellett, elfeledett cementvirágtartók között kanyarognak, majd egy rozsdás sín dobja meg a kerekeimet. Le a kalappal a hatalmas és gondozott zöldfelületeink előtt, de ne várja senki, hogy ezek miatt ne vegyem észre az ész nélkül felállított, majd egyszerűen kint felejtett reklámtáblákat, a fákra ragasztott-szögezett amatőr hirdetéseket, és a kocsmázó hétvégék szombat-vasárnapra magukra hagyott szeméttengerét. És a szennyvízkezelést is nélkülözhetetlennek tartom, meg a kukás autókat, a heti utcasöprést is, tudok örülni, hogy van ivóvizem, égnek a lámpák, de nézzünk fel a lámpaoszlopok kusza kábeleire, és egy-egy csőtörés alkalmával rettegve mélázzunk, mi lehet a lábunk alatt!
A nagy dolgok tényleg kis lépésekből állnak össze. Igyekszem kevesebb vizet fogyasztani, valamennyire válogatom a szemetet, ha lehet, a közösségi közlekedést választom vagy a bringámat, inkább a zsebembe felejtem a szemetet, mintsem elhajítsam. Lelkesedek a fenntartható fejlődésről, meg a jövő generációjának örökül hagyandó Földről szóló írásokért, szörnyűködöm a légszennyezés, a folyók mérgezése, az őserdők fáinak kivágása miatt. Majd rádöbbenek, hogy ez mind szép, mind nagyon fontos, kétség nem férhet a hasznosságukhoz, de mindez mit ér, ha helyben, a lakóhelyemen nemhogy nem választási téma a zöld város, de nem része a közbeszédnek sem. Elhangzik, hogy itthon, mit tehetünk együtt az otthonunkért, a Földért, ha sajnos fontosabb a költségvetési bevétel, a kusza jogszabályhalmazok dodonai értelmezése, mint a környezettudatos gondolkodás?
Eszement ötlet, de a magam részéről nem engednék a város határain belül egyetlen új ipari üzemet vagy kereskedelmi egységet sem felépíteni addig, amíg kihasználatlanul pusztulnak az elmúlt évtizedekben felhagyott régiek. A zöldmezős beruházásnál környezetszennyezőbb, feketébb üzlet ugyanis nincs. Mert utat kell aszfaltozni, közműveket kell kiépíteni, miközben csökken a zöld, és annak az esélye, hogy a régi ipartelepekkel, irodaházakkal végre történjen valami. Szerintem az is a környezetvédelem része, hogy amíg üres üzlethelyiségek és irodák tátongnak a városban, nem engedünk újat építeni. Miként iskolát, hivatalt se húzunk fel újat, amíg düledeznek az alig fél évszázada átadottak.
Persze megértem, hogy sokszor a pénz erősebben motivál, mint a józanész. Kell az adóbevétel, kellenek az új munkahelyek, a cégeknek a megbízások, nem húzhatunk újat bankokkal, befektetőkkel, egyeduralkodó közműszolgáltatókkal. Mert mindegyik nagyon környezettudatos, meg pénzt is áldoz az ilyesmire, sőt talán valami minősítése is van a zöld gondolkodásról. És mindenkinek engedni kell, mert mindenkinek vannak fontos szempontjai.
Így viszont maradnak a felhagyott romok, rettenetes közművek, vállalhatatlan reklámeszközök, és minden, amiről talán eszünkbe se jut, hogy azok is részei lehetnének a környezetvédelemnek. Kevesebbet beszélünk ilyesmiről, mint a fociról, a kormányról, az árakról, de április 22-én megnyugtatjuk magunkat a Föld Napján. Kipipáltuk, egy évre rendben a lelkiismeret.
