2025.08.27. (szerda)

Újra a Sóház utcai tuskókról

Újra a Sóház utcai tuskókról

Dátum:

Nagy híve vagyok a Sóház utcai, úttestbe süllyeszthető tuskóknak, amelyek esélyt adnak a Tisza-partnak. Működtetésével kapcsolatban már vannak fenntartásaim. A rapszodikusság okozta kellemetlenség csökkentésére pedig a Magyar utcai fejlesztés okán tennék egy javaslatot.

Szolnoki szemmel nézve meglepő, ám felettébb praktikus fejlesztés történt néhány hónapja a Magyar utca Kossuth tér felőli végén. Aki rendszeresen használja az Árkád presszó előtti parkolókat, annak talán már feltűnt az a digitális kijelzővel felszerelt tábla, amit a nagy parkolóból kivezető út torkolatába állítottak. Ez a parkolóhelyekre szerelt érzékelők segítségével arról ad valósidejű és pontos tájékoztatást, hogy a Magyar utca végén van-e még szabad hely. Azaz a szűk zsákutcába érdemes-e behajtani és esetleg potyára nézelődni, majd parkoló hiányában nehézkesen kitolatni. A nem túl bonyolult eszköz az elmúlt évek egyik leginnovatívabb parkolófejlesztése Szolnokon, némi rosszindulattal azt kell mondanom: csodálkozom is a megvalósításán.

Viszont némi reményt is táplál, hogy nem lenne teljesen esélytelen az egyébként elég sok adót és parkolási díjat befizető autósokra ügyfélként tekinteni, és mondjuk, valóban szolgáltatni nekik. Esetleg túllépve azon a XX. századi attitűdön, miszerint az autós örüljön, ha aszfaltút van a gumijai alatt, mert egyébként sem más a státusza, mint fejhető adóalany.

A szolgáltatás terén hatalmas előrelépésnek tekinteném, ha a Magyar utcai megoldásnál nem sokkal bonyolultabb technikai fejlesztésként a Sóház utcai, mozgatható útelzárók kapnának előjelzőket a városban. Már többször leírtam, hogy egyetértek a Verseghy gimi elé telepített útakadályokkal, sőt – mivel hidegen hagy a népszerűségem, kimondhatom – sokkal gyakrabban alkalmaznám, és például hétvégén teljesen kiszorítanám velük az ország egyik legnagyobb belvárosi parkjából a gépkocsiforgalmat. De ez egy másik kérdés.

A Sóház utcai akadályok fölött rendszeresen áthajtó autósként örülnék, ha a rapszodikusan használt akadályok állapotáról nem a Verseghy gimi valamelyik sarkán szereznék tudomást. Technikailag megoldható lenne, hogy a Tisza-híd belvárosi lábánál kijelző mutassa a tuskók állapotát. Így már a Szabadság téren el tudnám dönteni, hogy érdemes a Kossuth tér felé kanyarodnom vagy sem. Ha netán még a Hatvanas környékén is lenne egy ilyen kijelző, akkor nem a Verseghy sarkánál kellene bénázni, ha mégis fel vannak tolva a tuskók.

És milyen szép lenne, ha a Baross utca elején, nagyjából az 1-es parkoló torkolatánál, illetve a Centrumnál lévő zebránál is lenne egy-egy ilyen „tuskójelző”, mert akkor eleve nem kanyarodnánk rá a Szapáryra. És persze a Sóház utca végén is jó lenne egy, lehetőleg úgy elhelyezve, hogy a Templom utcából érkezők jó előre lássák, milyen irányba érdemes haladniuk.

Tudom, mindez némi befektetést igényelne a város részéről. De a parkolóórákba dobott pénzekből és a súlyadókból nyugodtan ki lehetne gazdálkodni azt a párszázezer forintot, amibe ez az öt digitális tábla, meg a tuskókhoz telepített jeladó kerülne. És esküszöm, az sem érdekelne, ha mindezt szalagátvágás, ünnepi beszédek kísérné, miként az sem, ha szép csendben, csak úgy valóban a választópolgárok szolgálata miatt készülne el.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Mandátumvágyó Álmosok

Szolnokon ólálkodó brit tudósok megállapították, hogy az önkormányzati választásokhoz közeledve nő az önként végzett és azonnal nyilvánosságra hozott, adókból fenntartott cégek helyett megcsinált munkák mennyisége. Dolgozatuk címe még kérdéses: befektetés, kampány vagy szemfényvesztés?

Zokogok a pénzemért

Egy hete a lassan eltűnő, hozzáértő kereskedőket, mestereket sirattam. Most viszont írásban fogok "hangosan" zokogni, egy lassan három hónapos banki tortúra miatt. Ugyanabban az ügyben öt banki ügyintézővel találkoztam, és mintha minden alkalommal más bankban, mást akartam volna.

Szolnok felfedezése

Amikor tizennyolc nem Szolnokon töltött év után mostanában találkozok valakivel, és elmondom, visszaköltöztünk, az a minimum, hogy kétségbe vonja szellemi képességeinket.

Végem van!

Elvesztettem a fogadást, amit előző feljegyzésem végén ajánlottam. Azt hittem, az idők végezetéig tátonghatok és növekedhetek Szolnok egyik csendes, ám olykor forgalmas utcáján. Végem van! - Egy lyuk utolsónak tűnő feljegyzései az aszfaltról.