Próbáljuk meg felidézni, hogy az elmúlt hónapokban hányszor történt Szolnok közterületein olyan rongálás, amelyik nagyobb visszhangot kapott nemcsak a sajtóban, de a közösségi felületeken is! Nekem hirtelen a Kossuth téri Gördeszkás fiú megtörése, a Tisza-parti sétány RepTár felőli végén a kőpárkány leborogatása és a most hétvégi rózsakerti paddobálás jut az eszembe. De, ha egy kicsit mélyebben kezdek kutakodni az emlékeim között, akkor fel tudom idézni a Tiszavirág-szökőkút alakjairól letört „szarvacskákat”, a vízirendőrség előtt trágár szövegekkel összefirkált mellvédet, az ugyancsak a sétányon beöklözött monitorokat, vagy éppen a Tiszaligeti strand előtt feldarabolt és kukába állított pad esetét. Ja, és emlékeznek még az ugyancsak a Tiszaparti sétányon összefestett arcú szoborra, vagy korábbról a rendszeresen leborogatott kő virágtartókra? Inkább felfüggesztem ezeknek az emlékeknek a felidézését.
Illetve eltekintenék annak taglalásától is, hogy miért vetemednek egyesek ilyen értelmetlen vandalizmusra. Attól meg kifejezetten tartózkodnék, hogy a mai fiatalokat kezdjem szapulni, merthogy ők pontosan olyanok, amilyenné az előttük járók formálják őket. És bárki, bármit mond, amíg a világ a világ, mindig lesznek olyanok, akik felgyülemlett energiáikat hülyeségekre pazarolják, és vagy bele se gondolnak, vagy nem is értik, miért baj a köz vagy más tulajdonának a rongálása. Semmiféle kilátásba helyezett büntetés nem fogja őket visszatartani. Maximum a gyors lebukás veszélye.
Amiben eddig hittem. Mert évtizedek óta azt hallom: a különböző térfigyelő kamerák, meg az egyre fejlettebb okos eszközök olyan szinten teszik lehetővé az emberek folyamatos megfigyelését, hogy már szinte privát szféra se lesz. Azt szajkózták, hogy minden lépésünket képesek követni, mindig látják, hogy merre járunk, és mit teszünk. Ami részben a megfigyeltek érdekét is szolgálja, hiszen ez a legjobb prevenció, bűnmegelőzés, visszatartó erő. Mert azt is látják, aki valami rosszban sántikál.
Azt hiszem, ezt a dumát nem csak én vettem be. Ha körülnézünk Szolnokon, azt látjuk, hogy lényegében minden közterületünk be van kamerázva. Kicsit olyan az egész, mintha mindannyian Truman Burbankok lennénk nem egy filmesek által épített szigeten, hanem Szolnok parkjaiban, terein és utcáin. Nem tudom, mennyit költöttünk eddig ezekre a rendszerekre – hozzáadva például az állami és önkormányzati intézmények falain látható berendezések árát is -, de azt kell gondolnom: vagy át lettünk verve, vagy Trumanhoz hasonló szökevények bukkannak fel időnként a városban, akik képesek kicselezni a kamerákat.
Mert magyarázza már el valaki, hogy ha tele vagyunk térfigyelő kamerákkal, akkor miként lehet a Rózsakertben hét padot kiszakítani a helyéről, néhányat meg még össze is törni! Ne legyünk már naivak: ha többen voltak az elkövetők, akkor is legalább negyedóráig ügyködtek Szolnok egyik legszebb közterületén! Elhiszem, hogy éjszaka csinálták, de ennyi kütyü birtokában ennek reggelre kell kiderülnie? És még napokkal később is csak arról hallani, hogy valami homályos felvétel alapján nagy erőkkel keresik az elkövetőket? Hát mi a frásznak öltünk ennyi pénzt ezekbe a térfigyelő rendszerekbe? Az eredmény ismeretében fogadhattunk volna látnokokat, jósokat és kártyavetőket is, akik dodonai hasonlatokkal produkálnának hasonló eredményeket.
Persze ne essünk abba a hibába, hogy az eszközöket kezdjük okolni. A legokosabb eszközök is csak annyit tudnak, amit a használójuk képes kihozni belőlük. Ezt belátva pedig legalább egy kicsit menjünk már át őszintébe! Ismerjük el, hogy a Rózsakerti paddobáló népi játéknak a tényleges és fel nem menthető elkövetőin túl is vannak vétkes és minden bizonnyal lapító szereplői. Csak ez utóbbiakat még fizetjük is azért, hogy benne legyenek ebben a játékban.
(A címlapon és a 3. fotó a Truman Show, az utolsó kép pedig az Egészséges erotika című filmekből származó illusztráció.)
