2026.01.20. (kedd)

A miért, a köldök és a művészfilm

A miért, a köldök és a művészfilm

Dátum:

Gyomorforgatóan naturalista, dermesztően aljas és nyomasztó. Szász János új játékfilmje rettentő nehéz 110 perc. A három főszereplő, a hentes, a kurva és a félszemű kamaradarabja, tele rengeteg jó jelenettel. Ám mégsem tudom megmagyarázni és megérteni, hogy miről szól ez az egész.

Lehet, hogy tévedek, de elméletem szerint a Tisza mozi, premier hétvégi vetítéseinek nézőszáma pontosan megmutatja egy-egy új filmmel szembeni várakozásokat. Így az, hogy Szász János friss alkotására – a szerdai közönségtalálkozótól eltekintve -, az első szolnoki vetítésen legalább harmincan voltak kíváncsiak, számomra azt jelzi: az rendező-forgatókönyvíró és a forgalmazó viszonylag jól előkészítették a film érkezését. Azt hiszem, vitathatatlan, hogy az idei év első, komolyabb, magyar filmpremierje régen látott reklámot – még tévében is futottak spotok -, és újságírói figyelmet kapott.

Látva azonban a filmet, abban már nem vagyok biztos, hogy ezek a beharangozók azt az előzetes képzetet keltették a majdani nézőkben, mint amit A hentes, a kurva és a félszemű végül nyújt. Szász új filmje se nem thriller, se nem magyar noir, se nem akció dús dráma, hanem egy veszettül kemény és nehéz művészfilm – és ezt a meghatározást itt nem feltétlenül pozitív értelemben használnám. Ha valaki esetleg azt várná – én belesetem ebbe a hibába -, hogy netán az eredeti Kodelka sztorit teszi elénk a rendező, valahogy úgy, miként a Köbli Norbert-Szász Attila páros Mágnás Elza történetét a Félvilágban, az szerintem ne váltson jegyet.

Szász János új filmje nagyon erős jelenetsorral indul, amiben a kurvát alakító Gryllus Dorka szolgáltatásait legalább tíz férfi veszi igénybe rettentő rútul és léleknyomorítóan. Gryllus csak az arcával, egyetlen szó nélkül, zseniálisan rakja elénk annak a szerencsétlen nőnek az életét, amiből csak az öngyilkosságba lehet menekülni. Szerintem filmtörténeti pillanatok, amiért minimum a legjobb színésznői alakítás díját kellene megkapnia Gryllus Dorkának. Még akkor is, ha a következő 105 percben a rendező által magasra rakott lécet nemhogy megugrani nem, de általában csak leverni sikerül.

Pedig zseniális az a vidéki telep, ahol Kodelka mészárszéke működik. Szinte a saját bőrünkön érezzük a hideg, saras világ kilátástalanságát, amiben csak a züllött pusztítást tudjuk beleképzelni, a szépet és a felemelkedést nem. Nagyon jók a szinte arctalan mellékszereplők, akik a kocsma és a mészárszék alakjait formálják. A filmekben sajnos ritkán foglalkoztatott Börcsök Enikő kocsmárosnéja is díjazásért kiáltana, ha sikerülne a filmből megfejteni, ő hová tűnik a történetből. Nagy Zsolt pedig, mint a félszemű Léderer Gusztáv borzasztó. Nem az alakítása, hanem az általa életre keltett gazember. Csak nem értem, miért. Mi is itt a sztori? Miről is akar szólni ez a film? Mit akar a rendező és egyben forgatókönyvíró kibogozni és elénk tenni három nyomorult ember életéből? Könyörgöm, miért készült el az a film?

Egyetlen magyarázatot – felmentést – tudok: azért, hogy Hegedűs D. Géza egy újabb szerepében mutathassa meg, hogy jelenleg ő a magyar színészkirály. Nemcsak azért, mert egy ilyen szerepért képes zsírszalonnára hízni. Hanem mert minden jelenetében elhiszem neki, hogy ő az a gazdag, régi fájdalmát aljassággal és pénzzel palástoló hentes, aki halálosan belezúg a félszemű által megmentett kurvába. És szúrják hason, fojtsák vízbe, feltámad mindaddig, míg a végül a halálos aktust meg nem kapja. Nehéz szavakat találni arra a profizmusra, alázatra és tudásra, amivel Kodelka Ferencet elénk rakja.

Ezért is fáj rettenetesen, hogy a film nem áll össze, nem megy sehová, nem mond semmit. Gyönyörű mozaikdarabok, amiket az elvont művész álcája mögé bújva, köldöknéző üzemmódban belehajigáltak egy nejlonzacskóba. Amibe a hentes akkurátus feldarabolása közben a néző majdnem belehány. Még szerencse, hogy hirtelen úgy lesz vége a filmnek, mint amikor a durcás gyerek felugrik, mert nincs kedve befejezni, amit elkezdett.

Eszembe nem jutna elvitatni a rendező kvalitásait. Még azt is el tudom fogadni, hogy nálam avatottabb kritikusok és esztéták végül a Szász-életmű fontos darabját látják majd ebben a 110 percben. Viszont mint egyszerű, földhözragadt, a történetmesélést szerető mozinéző senkinek se tudom jó szívvel A Hentes, a kurva és a félszeműt ajánlani. Csak, ha valaki jó hentest, kurvát vagy félszeműt akar történet és értelem nélkül látni a filmvásznon.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Bonzsúr valóság?

A menekülő svájciaktól gyermeke német tanulását féltő riportalany, vagy a svájci polgárháborúról tudósító színesbőrű riporterek legalább annyira szólnak rólunk, mint a svájciakról.

Jókor rossz helyen

Az Árvát a forgatás idején 12 éves Barabás Bojtorján miatt volt érdemes elkészíteni, és legfeljebb miatta érdemes megnézni. A történet, a dialógusok és a trükkök ugyanis vállalhatatlanok.

Szentebúcsú

Sokmilliót elpókerező fiatal magyar orvosok. Esküvő előtti legalizált félrelépés és vicces tudatmódosítók. Rosszul világítva, vágva, se füle, se farka mesében. Szente Vajk Legénybúcsúja.

Herendi kettő

Attól, hogy Herendi Gábor új filmje, a Szenvedélyes nők alulmúlja a tavalyi Futni mentemet, egyszer meg lehet nézni. Fiatal színészeket foglalkoztat és Tompos Kátya előtt is tiszteleg.