Ez a történet azért kerül a Levéltár rovatba, mert számomra is kicsit meglepő, ám nagyon jóleső módon egy régi plakát apropóján derült ki, milyen sokan olvassák a blogSzolnok-ot, ráadásul érzik és értékelik a Szolnok múltja iránti elhivatottságomat. Engedjék meg, hogy kicsit szentimentális legyek, és azt mondjam: a város lakóitól megkaptam a blogért az első elismerésemet. Köszönöm!

Szóval a blogSzolnok már éppen két hete tartotta szokásos nyári szünetét, amikor július 12-e körül hirtelen több email, telefon és sms is érkezett, hogy a Baross úton – az ÉPFA iskolával szemben – lévő Vadászbolt átépítése közben előkerült egy régi plakát. Bevallom, éppen külföldön voltam, és hirtelen olyan érzésem támadt, mintha Szolnokon találták volna meg Attila sírját vagy a Seuso-kincsek újabb darabjait. Pedig csak egy valamikor falra ragasztott, majd egy utólag épített portál elemeivel eltakart cirkuszi plakát maradványai kerültek ismét napvilágra.

Amit szerettem volna a saját szememmel is látni, így kicsit izgultam, hogy a nyaralásom végéig a helyén lesz-e még. Hazaérkezésem után azonnal oda rohantam, és szerencsére még megörökíthettem a viszonylag nagyméretű plakátok nyomait. És izgatni kezdett, hogy mikor kerülhettek oda.