Már a hely megnevezésével is bajban vagyunk. Az idősebbek Centrum-sarokként emlegetik, a nyolcvanas évek után eszmélők számára pedig Árkád, esetleg Árkád-sarok a szolnoki Szapáry és Kossuth utcák kereszteződése. Ma már nagyon kevesen vannak, akik esetleg Nerfeld-palotaként vagy a Nerfeld-sarokként utalnának erre a helyre, hiszen ez az elnevezés a második világháborút követően nagyon gyorsan kikopott a helyiek emlékezetéből. Elsősorban azért, mert az 1940 körül még 40 ezres Szolnokon a háború végére alig négyezer ember maradt, így tulajdonképpen a város mai lakóinak jelentős része 1945 után költözött ide, vagy a későbbi betelepülők leszármazottja. Aminek egyik hozadéka, hogy Szolnokra sosem volt jellemző a „gyüttmentezés”, vesztesége pedig, hogy sok közös emléket, elnevezést elmosott az idő. A Szolnok Múlt Tár ez utóbbival szeretne egy kicsit szembemenni.

Régi álmom volt, hogy vigyük utcára Szolnok történetét. Az év elején ehhez kiváló partnerekre találtam a Szolnok Városfejlesztő Zrt-ben, a vezetőjében, Csatári Istvánban és mindenre elszánt kollégájában, Kmezic Dianában. Nekik is köszönhető, hogy a lassan másfél évtizede gyűlő képeslapjaimból, fotóimból és térképeimből, illetve nagyon sok lelkes lokálpatrióta – Nagy Zsolt, Kardos Tamás, a néhai Danka István – kincseiből, illetve a Szolnoki Levéltár anyagaiból elkészülhetett a Szolnok Múlt Tár első darabja. Az Árkád utcafrontján eddig „csúfosan” álldogáló oszlopokra még a Múzeumok Éjszakáján került fel az a 28 tabló, ami az ottani kereszteződés környékének múltját igyekszik bemutatni. Ami nem készülhetett volna el a Tomart lelkes és precíz kivitelezői munkája nélkül.

Ez a kereszteződés a XVIII. századtól lett fokozatosan a belváros része. Volt ez a Molnár utca vége, majd Szolnok korzójának, a Szapáry útnak az eleje, hogy aztán előbb csak Ságvári út, majd körút legyen belőle, idővel pedig újra a néhai miniszterelnök nevét viselje. A rá merőleges utcák elnevezése sem volt állandó. A mai Kossuth utca például 1950 előtt Gorove István nevét viselte, azé a politikusét, aki sokat tett Szolnok megyeszékhellyé válásáért. De a Baross utca se mindig emlékeztetett a „vasminiszterre”, majdnem negyven éven keresztül egy XX. századi görögre utalt az elnevezése. Ám, ha már erről a kereszteződésről és nevekről beszélünk, említsünk néhány szolnokibb személyt is: Kádár, Kindlovics, idősebb és ifjabb Nerfeld Ferenc, vagy éppen Szigeti Henrik. Akik valami módon mindannyian kapcsolódnak e kereszteződéshez és múltjához.

A Szolnok Múlt Tár első darabját még a Múzeumok Éjszakáján adtuk át az Árkád oszlopain. Az akkori „tárlatvezetésen” is megmutattam például Szolnok első, fotón megörökített bringását. Vagy éppen azt a képet, amelyen Lyndon B. Johnson – az USA 36. elnöke – karikatúra figurája vezeti láncon az akkori NATO tagországok első embereit. De beszéltem a város fényreklámjairól, és arról a meg nem valósult rémálomról, ami a mai Árkád helyére egy 24 emeletes toronyházat tervezett. Sőt, néhány városi legendát is próbáltam lerombolni, például a szecessziós Kereskedelmi Bank épületének pusztulásáról, vagy arról a bizonyos 1969. április 11-ei tűzről, ami után még bő évtizedig lakott volt a Centrum-sarok épülete.

És vannak még történeteim. Vannak még érdekességek Szolnok múltjában. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy rendhagyó „tárlatvezetésen” mutassam be a Szolnok Múlt Tár első darabját az Árkád alatt. A Kulturális Örökség Napok (KÖN) keretében ezért újra invitálok mindenkit a Nerfeld-, Centrum-, Árkád-sarokhoz. Szeptember 21-én 10 órától ismét mesélek az ott látható régi fotókról, képeslapokról, térképekről, azaz Szolnok elmúlt százötven-kétszáz – de még az is lehet, hogy több – évének történetéről. Tartsanak velem!