Szolnok 900 (29.): Akkori kereskedelem

A Szolnok kereskedelme című kiadvány egyértelműen a 900 éves jubileumhoz kapcsolódva jelent meg a Magyar Hirdető (Mahir) Szolnok megyei Központjának gondozásában 1974 nyarán. Ezt bizonyítja, hogy a kiadásáért az a Jubileumi Kereskedelmi Szakbizottság vállalta a felelősséget, amely a 900 éves évforduló koordinálására létrejött nagy, pártvezetők által irányított Jubileumi Emlékbizottság több szakmai szervezetének egyike volt, illetve a kiadvány előszavában Kukri Béla, a városi tanács elnöke is folyamatosan utal a közelgő évfordulóra. Ha pedig mindez nem lenne elég, akkor az előszó alnyomataként ott a „Szolnok város kilencszáz éves” körfeliratos címer, a kiadvány címlapján pedig nem más, mint a Jubileumi emlékmű látható. Pontosabban Gyurcsek Ferenc 1975. augusztus 19-én – tehát e kiadvány megjelenése után bő egy évvel – felavatott Tanúhegy című alkotásának a makettje, amiről igazi kuriózumnak tekinthető.

A huszonnégy „helyi” cég tevékenységét színes képekkel bemutató, minden bizonnyal ingyenesen osztogatott propaganda-kiadvánnyal kapcsolatban megkerülhetetlen a kérdés, hogy ebben a formában vajon miért készült el. Az a gyanúm, hogy egyfajta válasz vagy jóvátétel akart lenni az 1973-ban megjelent A 900 éves Szolnok ipara című, sokkal vastagabb, de szerkesztésében hasonló kiadványra. Merthogy, mint egy 1973-as Néplap cikkben olvasható, néhány helyi, korabeli megmondóembernél kiverte a biztosítékot a Mahir iparos kiadványa, amit valószínűleg felsőbb szinten nem egyeztettek, és néhányan ki is maradtak belőle. Nem véletlen, hogy az egy évvel későbbi kiadvány előszavát már a Jubileumi Emlékbizottságban is tag tanácselnök írta. Ugyanakkor látható, hogy ez a kiadvány se lett teljes, sőt, nagyon úgy tűnik, hogy nem szolnoki cégek is kellettek a megtöltéséhez.

A mából nézve ez persze már indifferens. Fontosabb, hogy huszonnégy, valamilyen módon Szolnokhoz kötődő, többé-kevésbé kereskedelmi tevékenységet folytató vállalatról maradt fenn így olyan információ, amiket 1974 elején magukról szolgáltattak. Így például kiderül, hogy az 1960-ban létrejött Szolnok megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat a 4-es főút rekonstrukciója miatt 5 boltját veszítette el, de a könyvecske lezárásáig két új átadásáig se tudott eljutni. Vagy, hogy a Szolnok és Vidéke ÁFÉSZ 1974 elején húsz vendéglátóhellyel rendelkezett a városban, amelyek között a zászlóshajó egyértelműen a Kossuth utcai Halászcsárda volt.

A nem teljesen világos szerkesztésű kiadványba bekerült a Tisza szálló is, amelynek működtetői 60 szobás fejlesztést ígértek a városnak illetve „a belső és a nemzetközi idegenforgalomnak”. De kapott egy oldalt – sajnos kép nélkül – az Utasellátó Vállalat is, amelynek Szolnokon három egysége üzemelt, és nemcsak az utazók ellátása, de ajándéktárgy- és dohányáru-kereskedelem is a feladatai közé tartozott. Nem kevésbé érdekes a Centrum Áruház bemutatkozása, amiben egy árva szó nincs az 1969-es tűzről és következményeiről, merthogy csak az 1970 januárjában megnyílt Centrum Pavilonról, meg az 1975-re álmodott új áruházról esik szó. A Délalföldi Pincegazdaság, a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat, a Tiszántúli Cipőkereskedelmi Vállalat vagy éppen a MÉH mellé befért az ÁFOR vállalat is azzal, hogy 1974 elején már 8 benzinkutja, 29 elektromos kútoszloppal működött a városban, miközben a háború utáni öt, korszerűtlen benzinkút helyét is megadták.

A mából nézve a Szolnok kereskedelme című kiadvány legnagyobb értéke persze a gazdag képanyag. Mert így például fotók maradtak fenn a Május 1. Ruhagyár üzemtermeiről éppúgy, mint a Magyar utcai Elegant bolt belsejéről, sőt annak Kossuth téri fényreklámjáról is. Ugyancsak érdekes enteriőrkép maradt meg a Képcsarnok Vállalat Aba Novák terméről, két szolnoki virágüzletről, vagy éppen az akkor még a Kossuth utcában működő IBUSZ irodáról. Legalább ilyen érdekesek a Szolnok megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 38-as ABC-jének két belső fotója, amelyek az 1966-ban átadott, és a Városmajor úton ma is üzemelő áruházban készültek, vagy a Jólét ABC eladóterének bő félévszázaddal ezelőtti képei. Személyes kedvencem azonban a Szolnok megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat Körzeti Üzemének leírásához illesztett egyik fotó, amely a tárházat a Tisza-felől, vagonokkal teli iparvágányokkal mutatja.


