Elfogultságnak, túlzó lokálpatriotizmusnak vagy szimpla hülyeségnek is tekinthető, hogy nem tudok úgy történeti kiállításokat nézni, hogy ne keressem a szolnoki párhuzamokat, kötődéseket. A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum pompás kis időszaki kiállítást rakott össze a budapesti Kazinczy utcában található Elektrotechnikai Gyűjtemény egyik nagyobb termében Fő a kávé címmel, ami nemcsak a kávézásnak, de a kávéházi kultúrának is emléket állít. És hát miközben arról olvastam, hogy Bécsben már a törökök kiűzése után, Budán minden bizonnyal a 18. század elején megjelentek a kávéházak, kávémérések ősei, a 19. század második felében pedig mindez felvirágzott a Monarchiában, nem tudtam szabadulni a szolnoki vonatkozású kérdéseimtől. Mert tényleg érdekelne, hogy mikor és hol nyílhatott meg az első szolnoki kávéház? Aminek a történetét biztos, hogy nekünk is a várost 133 évig megszállva tartó törököktől kezdve kellene elmesélnünk. Kiegészítve a kávémérés, az eszpresszó, a presszó, a cukrászda vonallal, nem is beszélve mindezek irodalmi és helyi kulturális vonatkozásaival. Hiszen tényleg milyen jó lenne tudni, hogy miként Budapesten 1872-től, Szolnokon vajon mikortól lehetett éjjel-nappal nyitva egy kávéház, ha egyáltalán lehetett?

Egyébként a Fő a kávé kiállítás kapcsán fontos megjegyezni, hogy ez egy nagyon ötletes kamarakiállítás, az egykori budapesti zsidónegyed közepén, ahol hétköznap is úgy hömpölyögnek a külföldi turisták, mint bármelyik nyugat-európai fő- vagy nagyvárosban, tehát ez az anyag éppúgy szól neki, mint nekünk. Ugyanakkor azt is érdemes előre tisztázni, hogy ez a kiállítás nem foglalkozik a házi, házilagos, otthoni kávéfőzéssel és -készítéssel, tehát kotyogós és szarvasi gép nincs az anyagban. A Fő a kávé a közösségi kávéfogyasztás történetének állít emléket, nem megfeledkezve az ehhez kapcsolódó dohányzásról, újságolvasásról, biliárdozásról, vagy éppen arról a nem kevésbé érdekes kérdésről, hogy hol volt a helyük a nőknek az egykori kávéházakban. Az anyag nem nagy, egy óra alatt alaposan átnézhető, befogadható, és a klasszikus, sokszor megírt kávéházaktól nagyon ügyesen vezet el a szocialista presszó/cukrászda kombóig. Jutott eszembe ezen a kiállításon: egyszer talán az is kiderül, hogy melyik szolnoki cukrászda volt a helyi III/III-as ügyosztály kedvenc találkozóhelye, esetleg valamelyik be volt-e technikázva? Micsoda sztorik borulhatnának a közös asztalainkra.

Mert a Fő a kávé című kiállításnak is azért egyik erős vonulata, hogy a közös emlékekre játszik. A bejáratnál például mindjárt ott van egy kávéscsésze vitrin, amit nem lehet másként nézni, minthogy felkiált az ember: olyanunk is volt, olyanunk még ma is van, az meg nagyanyám kedvenc bögréje. És ez folytatódik az irodalmi utalásoknál épp úgy, mint a háború utáni kávégépek felvonultatásánál, amelyek között tényleg van néhány, ahol még a kávé illata is felbukkant a fejemben.

Azt a kérdést persze fel lehet tenni, hogy ezt a kiállítást miért éppen ez a múzeum, és azon a helyen csinálta meg. Bár azt hiszem, felesleges, de mélázzunk el ezen. Az én megfejtésem a kávéfőzőgépektől indul, merthogy azok fejlődése azért ebben a műszaki múzeumi kiállítótérben nagyon szépen kibontakozik, hogy a modern kávéfőzés és a villamos áram kapcsolatáról már nem is beszéljek, amihez jobb helyet nehezen lehetne találni. Persze, a kávéházi kultúráról remek kiállítást lehetne csinálni a Budapesti Történeti Múzeumban épp úgy, mint az éppen nem létező iparművészetiben, de bármelyik kerület helytörténeti kiállítóhelyén, hogy a vendéglátóipari múzeumot, netán a fotókra specializálódott Capa Központot már ne is említsem. De hát Magyarországon is előfordulhat, hogy a múzeumi szakma versenyszféraként kezd működni. Akinek jobb ötlete van, gyorsabban megvalósít, turisták által látogatottabb helyen állít ki, ráadásul a modern marketingben is otthonosan mozog, annak több látogatója és bevétele lesz. És ennek a versenynek talán az is része lehet, hogy a jó ötletek még jobbakat szülnek, és egy kis kamarakiállításból esetleg egy nagyobb tárlat, netán vidéki adaptációk születnek. Mert máshol is főtt a kávé.

https://kozlekedesimuzeum.hu/hu/kiallitasok/fo-a-kave–idoszaki-kiallitas-