2025.08.27. (szerda)

Szatyrom a vásárlóké

Szatyrom a vásárlóké

Dátum:

Egy letűnt kor emlékei. Néhány év múlva talán már semmi ehhez hasonlót nem lehet használni. Ám ezek a harminc-negyven éves szatyrok akkor is léteznek majd, amikor már senki sem fog emlékezni a velük reklámozott cégekre, és a szolnoki üzleteiknek sem lesz nyoma.

Jó lenne tudni, mikor került forgalomba Magyarországon az első, bármilyen üzlet vagy termék logójával ellátott nejlonszatyor. Mivel maga a találmány nem sokkal a második világháború előtt lett az ipar számára is vállalható, nálunk pedig csak a második ötéves terv idején (1960-65) határozták el a polietilén tömeges gyártását, feltételezhetjük, hogy ez első ilyen, magyar szatyor a hatvanas években készülhetett.

A magam részéről úgy tippelem, hogy a legvidámabb barakk kiépítésébe belekezdő Kádár-korhoz, a fogyasztás felpörgetéséhez, azaz ez első nagy áruházak megszületéséhez kapcsolódhat a megjelenésük. Mindebből pedig az is következhet, hogy Szolnokon is legkorábban a hatvanas évek végén kerülhettek a boltokba ezek a műanyagok. Tömegesen pedig a nagy márkák – Centrum, Skála, Domus – városi megjelenésével terjedhettek el a hetvenes években. Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy az én gyerekkoromnak – mondjuk a hetvenes évek végétől – meghatározó termékei a színes, emblémás, műanyagtasakok.

Amelyek nemhogy egyszer használatosak, de szinte örök életűek voltak. A vásárláskor kapott egy-egy ilyen, a mainál jóval keményebb, vastagabb, tartósabb műanyagból készült szatyrokra úgy vigyáztunk, mint valami kincsre. És pakoltunk bele mindent utazásnál, kirándulásnál, iskolában, a végén pedig a kertben, a kamrában, legutolsó stádiumukban pedig a majd jó lest még valamire cuccok tárolásánál. Elnyűhetetlenek voltak. Míg mai utódaikat maximum kétszer használjuk, ezeket a „békebeli” darabokat éveken át, több tucatszor is elő lehetett venni. Az igazi újrahasznosítók pedig az utolsó utáni stádiumukban lábtörlőt varázsoltak belőlük. De akadtak gyűjtők is, akik úgy rakosgatták ezeket a reklámtermékeket, mint mások a kártyanaptárokat.

A jellegzetesen narancssárga, fekete emblémás Centrum-szatyor akár már a hatvanas években is felbukkanhatott Szolnokon. Bár inkább azt tippelném, hogy az új városközpontban, a Vízügyi székház és a Pártház közé épített Szolnoki Centrum Áruház megnyitásakor árasztotta el a várost. Volt belőle többfajta méretű, sőt alkalmai – például karácsonyi vagy nyári vásáros – kiadású. Mindenesetre csak módjával osztogatták az eladók, s nagy királynak számított, aki tudott szerezni egy tucat, még soha nem használtat belőlük.

A kicsit bonyolultabb grafikával, már két színnel – piros és kék – operáló skálás szatyrok szolnoki felbukkanása 1979-től, a Skála Tiszavidék Áruház megnyitásától valószínűsíthető. Akkortól ösztönözte a szolnokiakat is vásárlásra a Skála Kópé, akinek ugye a szíve mindig a vásárlóké volt. Hazavihető formában leginkább ezeken a műanyag szatyrokon, amelyekből annyiféle készült a Skála-lánc berkein belül, hogy szerintem ma sincs senki, aki fel tudná ezeket sorolni, netán bemutatni. Merthogy a vidéki Skáláknak éppúgy volt saját kiadásuk, miként a különböző akciós időszakoknak.

Talán nem túlzás azt gondolni, hogy a nagy láncok szolnoki megjelenésére és új reklámtermékeikre a szocialista keretek között is versenyre kényszerülő, helyi üzleteknek is reagálniuk kellett. Amit a mellékelt Ideál Kereskedelmi Vállalat (IKV) logós szatyor is bizonyít. Amikhez ráadásul jóval több helyen lehetett hozzájutni, mint a skálás vagy centrumos konkurensekéhez, hiszen számtalan IKV üzlet volt a városban. Amelyek ugyanezt a sárga alapon piros logós szatyrokat osztogatták, ha náluk vásároltunk cipőt, ruhát, porcelánt vagy éppen alkatrészt.

Bár környezetszennyező és a jövőt károsító termékekről van szó, nem tudom megtagadni őket. Mert lenyomatai egy kornak. És köszönöm, hogy a blogSzolnok egyik lelkes olvasója nekem adta ezt a kis gyűjteményt!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Zúgó és vágóhíd

Zúgóval visszaduzzasztott folyó, kulturális negyeddé varázsolt vágóhíd. Toledo és Madrid. Haszontalanul ingadozó vízszintű Zagyva, üres telekké dózerolt ipari negyedek. Szolnok (is). Nem azt mondom, hogy külföldön kolbászból van a kerítés, de sok esetben ügyesebben gazdálkodnak a töltelékkel.

Tiszavirág-szindróma

Vasárnap délelőtt tört rám. Amikor tudatosult bennem: vége, 360 napig kell várni a következőre. És hiába megyek le a térre, nem találkozok senkivel, nem ehetek egy jót a fák alatt, és a zene se szól. Lehet, hogy egy idő után megunnám, mégis jó lenne a kutyaharapást szőrével gyógyítani.

Rendszerváltó év Szolnokon: 1989. június

Harminc év távlatából a pekingi események nemcsak megrázóak, de jól mutatják: nálunk is alakulhatott volna máshogy a történelem. Főleg, hogy az állampárt 1989 júniusában még 3 éves tudományos felmérést indított. Viszont 2 darab új Ikarusz beszerzése is hír volt Szolnokon.

Kinek a szobra?

Bergendy István, Örkény István, Paál István, Schwajda György, Ökrös Oszkár. Közös bennük, hogy bár megérdemelnék, még sincs szobruk Szolnokon. Közterületen és középületben szobrot állítani nem magánügy. És itt most nem az édesapját tisztelő fiúról, inkább Szolnok állapotáról lenne szó.