2026.01.23. (péntek)

Csárdáktól a Munkásőrségig

Csárdáktól a Munkásőrségig

Dátum:

A szolnoki Tisza szálló az ország akkori legfiatalabb polgármesterének regnálása idején épült. A Munkásőrség első szolnoki parádéján kölcsön járművekkel és beöltöztetett katonazenekarral vonultak fel. A helytörténet ünnepe a megyei levéltár évkönyvének megjelenése.

(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez az írás március 16-án jelent meg először.)

A rendszerváltás előtt indult a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Zounuk című évkönyve, amely szerencsére túlélte az elmúlt évtizedeket, így frissen megjelent „száma” a 33. a sorban. A Pozsonyi úti intézmény munkatársai által összeállított kiadvány évről-évre olyan érdekességeket, könnyed ismereteket és alapos tudásanyagot tesz elénk, amelyek révén nemcsak az országról és a megyéről, de Szolnokról is többet tudhatunk, mint korábban. Őszintén megmondom, a Zounuk kézbevétele számomra a helytörténet ünnepe. Ráadásul, mint egy jobb nagycsaládi buli, ugyanúgy fáj, amikor a végére érek, és alig várom, hogy jöjjön a következő.

A 2019. évinek datált Zounuk 33. szerkesztői ezúttal nemcsak arra törekedtek, hogy témáikkal lefedjék a megyét, de kronologikusan haladva a kerek évfordulókra is odafigyeltek. Az előbbinek köszönhetően egy elképesztően érdekes dolgozat olvasható a Zounuk elején a Karcag környéki csárdákról és vendégfogadókról – rajzokkal és fotókkal gazdagon illusztrálva -, miközben Jászberény 1950-es évekbeli helyi pártelitjének alapos vizsgálatával van jelen a kötetben. És míg Elek György karcagi kötődésű dolgozata lényegében a 18. századdal indul, Sebők Balázs munkásőrségről szóló munkája az ötvenes évek végére kalauzolja az érdeklődő olvasót. Az Adattárban lévő két munka pedig – Cseh Géza és Szikszai Mihály tollából – a Tanácsköztársaság centenáriumával foglalkozik a helyi vörösterror és megyei vasúti közlekedés szempontjából.

Szolnoki szemmel azonban Fülöp Tamás „Egy darab Európa a magyar síkság közepén” című, közel hatvanoldalas dolgozata a kötet „zászlóshajója”. Az írás ugyanis a szolnoki Tisza szálló építésének, megnyitásának történetével, a mellette lévő gyógyvíz feltárásának kálváriájával, és mindezekkel összefüggésben a Speyer kölcsönnel, a városi képviselőtestület működésével, sőt a várossal kapcsolatos sajtómegjelenésekkel is foglalkozik. A Szolnok egyik jelképének számító, lassan százesztendős épület megszületésének története eddig nem látott aprólékossággal lett feldolgozva kezdve az építők kiválasztásától, az üzemeltetővel kötött fura szerződésen át, egészen a hotel textiláruinak a megmosolyogtató beszerzéséig. Közben pedig kiderül, miként állt ki a város képviselőtestülete az építkezés miatt meghurcolt vezetők mellett és mindezt hogyan tálalta a különböző politikai nézeteket valló sajtó. És szinte oldalanként „potyognak ki” az olyan érdekességek, mint az Eötvös tér környékén rendezett „expo” vagy éppen a szállodában lévő háromszobás lakás története. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a levéltár korábbi igazgatójának dolgozata a húszas évek Szolnokára repíti az olvasót, és szinte saját bőrünkön érezhetjük a korabeli hangulatot és történéseket.

Rövidebb időszakot, alig néhány évet ölel fel Sebők Balázs A munkásőrség első évei Szolnok megyében című dolgozata, ami számomra nagyjából ugyanolyan letehetetlen volt, mint a Tisza szálló születéstörténete. Egyrészt a téma miatt, hiszen a szervezet kimúlását már majdnem felnőtt fejjel, saját szememmel követhettem nyomon. Másrészt pedig azért, mert a rendkívül alapos feltáráshoz viszonylag gazdag képillusztrációi is társul, amelyek közül a „kedvencem” a Tisza szálló mellett 1964-ben tömegoszlatást gyakorló munkásőrökről készült fotó. De azt is nehéz komoly arccal olvasni, ahogy az 1957. július 7-ei, első, szolnoki nagy munkásőr erődemonstrációra „összekalapozták” a szervezet eszközeit. Ezek az apróságok, amelyek ezt az elsőre talán száraznak és túl tudományosnak tűnő nagyszerű kötetet szórakoztatóvá, és pont annyira emberivé teszik, mint amennyire az a történelmünk is.

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Bonzsúr valóság?

A menekülő svájciaktól gyermeke német tanulását féltő riportalany, vagy a svájci polgárháborúról tudósító színesbőrű riporterek legalább annyira szólnak rólunk, mint a svájciakról.

Jókor rossz helyen

Az Árvát a forgatás idején 12 éves Barabás Bojtorján miatt volt érdemes elkészíteni, és legfeljebb miatta érdemes megnézni. A történet, a dialógusok és a trükkök ugyanis vállalhatatlanok.

Szentebúcsú

Sokmilliót elpókerező fiatal magyar orvosok. Esküvő előtti legalizált félrelépés és vicces tudatmódosítók. Rosszul világítva, vágva, se füle, se farka mesében. Szente Vajk Legénybúcsúja.

Herendi kettő

Attól, hogy Herendi Gábor új filmje, a Szenvedélyes nők alulmúlja a tavalyi Futni mentemet, egyszer meg lehet nézni. Fiatal színészeket foglalkoztat és Tompos Kátya előtt is tiszteleg.