2025.08.27. (szerda)

Nyárindító, tavaszi Eső

Nyárindító, tavaszi Eső

Dátum:

Fél évet kellett várni az Eső idei első számára, amit június 19-én mutattak be a Tisza moziban. A lapot Bánki Éva versei nyitják és Nagy Dénes grafikái illusztrálják. Darvasi László, Háy János, Markó Béla, Lázár Balázs - többek között az ő írásaikból is szerkesztette a lapot Jenei Gyula.

Nem véletlen, hogy szinte a nyári napfordulóig kellett várni az Eső idei első számának a megjelenésére. Szolnok több mint húszéves irodalmi folyóiratának ez évi finanszírozása ugyanis sokáig bizonytalannak tűnt. Végül a város közbenjárásának is köszönhetően oldódott meg, így azonban csak a karantén idején kezdődhetett el a 2020/1-es szám szerkesztése. A Tisza moziban június 19-én rendezett lapbemutatón Jenei Gyula, főszerkesztő elmondta, hogy a tavaszi szám viszonylag késői megjelenésének köszönhetően az év hátralévő részében kéthavivá válik az Eső, így valamikor augusztusban érkezik a nyári szám, illetve decemberig még további kettő láthat napvilágot.

Bánki Éva, Darvasi László, Jászberényi Sándor, Háy János, Jónás Tamás, Petőcz András, Markó Béla. Az Eső idei első számában is a kortárs magyar irodalom legismertebb szerzőivel találkozhatunk. A lapszám összeállításáról Jenei Gyula elmondta, hogy amikor az év elején úgy tűnt, bizonytalan az Eső sorsa, sok kéziratot visszaadott, leállt a lap előkészítése. Ez pedig azt is jelentette, hogy a finanszírozás megoldódása után viszonylag gyorsan kellett megszerkeszteni az új számot, így a főszerkesztő olyan szerzőktől kért szövegeket, akikre biztosan számíthatott. Az így összeállított lapszám pedig azt is mutatja, hogy a kortárs, magyar irodalmi életben rangja van az Esőnek, hiszen a más lapokban is szívesen megjelentetett szerzők írásait olvashatjuk a szolnoki folyóiratban.

Az Eső hagyománya, hogy tematikus, egy-egy nagyobb téma vagy kiemelkedő szerző köré szerveződő számokkal jelentkezik. Erre ugyan most nem volt lehetősége a szerkesztőségnek, ám az Indiánok vagyunk című rovat egyetlen témára, a cigányságra reagál az irodalom eszközeivel. A Tisza mozi új közösségi terében tartott lapbemutatón erről Jenei Gyula elmondta: már korábban felvetődött egy ilyen rovat összeállításának az ötlete, és miután Háy Jánostól kapott szöveg rímelt az elképzelésre, Saád Katalin, Haász János és Jónás Tamás írásaiból már megszerkeszthető volt a „tematikus” összeállítás. Amiben az Esőben először publikáló, tiszaföldvári gyökerű Jánoki-Kis Viktória Kristály című írása is helyet kapott. Az építészből lett író-költő a lapbemutatót egy nagyon személyes versével és egy novellájával is színesítette.

Az Eső harmadik, nagy blokkját a szolnoki kötődésű Lázár Balázs, rovatcímet is adó Üzenet Helsingörből című verse nyitja. A színész-költő – akinek a karanténról szóló friss versével indult a lapbemutató – elmondta, hogy új kötete, a H. úr hagyatéka is a hamleti témából merít. A sok szerzőt felvonultató rovat kapcsán Jenei Gyula arról is beszélt, hogy ebben az Esőben különösen sok, először publikáló szerző írása olvasható, így például a néhány éve a Verseghy Gimnáziumban végzett Drávucz Zsolté is.

Bár a nagyinterjú ezúttal kimaradt a szolnoki irodalmi lapból, a recenzió rovatnak jutott hely. Lázár Balázs már említett – a tervek szerint szeptemberben Szolnokon is bemutatásra kerülő – verseskötetéről Vilcsek Béla írt, míg Fekete Mariann Csabai László A vidék lelke című novelláskötetét mutatta be. Ennek kapcsán a lapbemutatón elhangzott, hogy az Eső következő száma – vagy számai – a vidéki létezés, a centrum és a periféria kérdéseivel fog foglalkozni.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Színészfoglalkoztató

Van, hogy az iskola sem vállalkozik többre, mint a gyerekek megőrzése. Olykor ennek is lehet örülni. De színházban hasonlót látni? Balázs Péter utolsó rendezése igazgatóként nem hazudtolta meg önmagát. A Déryné ifjasszony az elődök és a színház előtti tisztelgés minden lehetőségét kihagyja.

Számvetés ismerőssel

Egy képzőművészeti album legalább annyi mindenre tud rácáfolni, mint amennyi gondolatot felébreszt. Azt hittem, ismerem Pogány Gábor Benő munkásságát. Rádöbbentem, milyen sok szobrához van személyes kötődésem. És belém nyílalt: kicsit igazságtalanok vagyunk a szobrászokkal.

Vegyenek belőle!

Tévénézésre még soha sem ösztönöztem, de a Kossuthkifli harmadik része után úgy döntöttem, megpróbálom rávenni az olvasóimat, hogy vasárnap este kapcsoljanak a Dunára. A Fehér Béla nagyszerű regényéből Rudolf Péter által rendezett hatrészes sorozatnak ugyanis sok erénye van.

Megnézni és hírét vinni!

Az elkövetkező négy hónapban minden szolnokinak és környékbelinek meg kellene néznie a RepTárat. Nemcsak azért, hogy ezzel az ország egyik leglátogatottabb kiállítóhelyévé váljon, hanem mert hitet kellene tennünk amellett, hogy hiszünk benne. Hiszen a miénk, és innen el nem viszi senki.