2025.08.27. (szerda)

Hatosok helyett bringával

Hatosok helyett bringával

Dátum:

Akinek nincs arra konkrét dolga, annak legfeljebb egy jó "túra" a belvárosból eltekerni a Vízpart körút végéig, és ott visszafordulni, ahol a 6Y-os meg olykor a 6-os busz is teszi. Nem mondom, hogy oda-vissza 8-8 kilométer, hiszen odafelé az Evezős csárda, vissza meg a 4-es főút felé jöttem.

A Holt-Tisza túloldalán valamikor a hatvanas évek végén kezdhették a hobbikat osztani. Legalábbis erre utal, hogy az Evezős csárda meg a vízi sporttelep után lévő női nevű utcák elkeresztelésére 1971-ben került sor, a Vízpart körút pedig csak 1975-ben kapott nevet. A női utcanevekben lévő hobbik a nyolcvanas évek közepéig nagyjából addig tartottak, ahol most a 4-es főút átvág a Holt-Tiszán. A szandai Kertész utcával szembeni területeken – az addigi szántóföldön – pedig csak a nyolcvanas évek második felében jelentek meg a villanypóznák, azaz kezdték kimérni a telkeket. Ha nem tévedek, Szolnokon az volt az utolsó „szocialista hobbiosztás”, bár a Vízpart körút 4-esen túli szakasza és a Holt-Tisza között egy második ütemben – mondjuk azt, hogy a repülőtér felé eső végén – még később is alakítottak ki telkeket. Pontos információim nincsenek, de emlékeim szerint már a kilencvenes évek első felében megjelentek ezen a területen az első állandó lakók, mára pedig egyértelműen Szolnok egyik kertvárosias része lett ez a terület.

Ahová ma már – ez nem volt mindig így – kerékpárúton is el lehet jutni. Pontosabban kijelölt, ám a legtöbb helyen komoly figyelmet követelő, a közút két szélére felfestett bicikliúton tekerhetünk.

Odafelé a „helikopteres” körforgalomnál a Szajol felé vezető irányt választottam, és a Holt-Tiszáig a gáton kiépített, egészen jó minőségű kerékpárúton tekertem. Bringás szemmel ennek az útnak két szépséghibája van: előszeretettel használják motorosok és gyalogosok – ami teljesen érthető -, így nem árt az óvatosság. Elvileg a Kertváros felé is le lehet innen térni, bár ha a Holt-Tisza part előtt akarjuk ezt megtenni, akkor kell hozzá némi erő és ügyesség, hiszen a gátról levezető lépcsőkre szerelt keréksíneken tolhatók le és fel a gépek a Gagarin és az Árnyas utcáknál.

A régi négyest a Vízpart körúti torkolatnál, az Evezős csárda előtti legendás parkolónál – egykori nagybani és autópiac, kamionparkoló és „türelmi zóna” – jól kiépített zebránál kereszteztem, ami után azonnal következik az a bizonyos hely specifikus bringaút. Az autóút két szélére festették fel a kétirányú bringautat, ami maximum gesztus értékkel bír, hiszen az erre tekerők egyébként is a padkára húzódva tekernének. A kialakítás oka azonban meglehetősen prózai: itt máshol nem férne el a kerékpáros sáv. Ennek hiányában pedig kimaradna egy szakasz a gáton futó és a Halsütő úttól már valóban önálló nyomvonal között. Igaz, a Halsütő és a Vénusz út közötti szakaszról azért érdemes tudni, hogy járdaként is funkcionál, sőt a női utcanevek is sűrűn keresztezik, viszont legalább jó minőségű és széles. Sőt, vírusidőszakon kívül legalább két vendéglátóhelyi is szegélyezi, ha valaki megszomjazna egy ekkora távon. És játszótér is található a szakaszon, ha meg valakinek arra lenne igénye.

Sajnos nincsenek nyolcvanas évek végéről származó konkrét emlékeim erről a környékről, de feltételezem, hogy a 4-es elkerülő építése előtt a Vízpart körút nyíl egyenesen folytatódott az új osztású telkek irányába. Akkor azonban a Jolán utcánál egy hurok került az útba, így a Holt-Tisza partján, a híd alatt átbújva juthatunk át a nyílegyenes körút második szakaszára. A Jolán utcán még egy rövid szakaszon különálló kerékpárúton, hogy aztán a 6-os buszok utolsó fordulójáig az aszfaltút két oldalán, a szaggatott vonal és a padka között – tehát autók által is használható részen – tekerhessünk. Az elkerülő melletti szűk részen még érthető ez a megoldás, a sokáig a szántóföld mellett futó szakasznál viszont nem. Lenne helye a normális bringaútnak, bár a kihasználtsága miatt nem biztos, hogy megérné megépíteni. Azt mindenesetre fontos tudni, hogy főleg a buszmegálló közelében azért vannak hullámok és folytonossági hiányok az aszfaltban, tehát érdemes óvatosan tekerni.

Visszafelé nem ugyanezen az úton jöttem. A Holt-Tisza híd alatt átbújva, ahogy véget ér az út szélére festett bringaút, jobbra van egy leágazás, ami a 4-es főút mellett futó kerékpárúthoz vezet. Egy hosszú, de kényelmesen teljesíthető rámpán lehet feltekerni a hídra, aminek a közepén akkor is érdemes megállni egy pillanatra, ha közben iszonyat forgalom zúg el mellettünk. Merthogy elég jól néz ki a holtág meg a két partja. A híd túl oldalán aztán Szolnok legnagyobb kerékpáros csomópontjában Tószeg, Szanda vagy a belváros felé is indulhatunk. Vagy, ha észrevesszük, és a híd után rögtön jobbra fordulunk, és szabálytalanul egy szűk járdán tekerünk, akkor a Kertvárosi Szellő utcán is visszabringázhatunk a „helikopteres” körforgalomig, igaz, nem kerékpárúton, hanem csak az utcán.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Megmentett polgárházak

Szolnok nem bővelkedik második világháború előtt épült lakóházakban. Az utóbbi évtizedekben pedig különösen veszélyben vannak az ilyen földszintes, klasszikus, belvárosi polgárházak, mert egyszerűbb elbontani és társasházat építeni a helyükre, mintsem megmenteni. Akad azért üdítő kivétel.

Szolnok 1992-ben felülről

A Szántó körútnak még nyoma sincs, de még ott a Délibáb úti iskola. Látható a képen a néhai MTE pálya és mellette a gyerekkönyvtár épülete is. A 32-es út még nem az Eötvös téren, hanem a volt mentőállomásnál csatlakozik a Baross utcába. És a Pláza helyén is áll még a hosszú faház.

Utcára ragasztott üzenetek

A közterületi tacepaózásnak mostanában két válfaja dívik Szolnokon. Az egyik csoportba az okosban hirdető vadplakátozók tartoznak, míg a másodikba azok, akik egyszerűen csak üzenni szeretnének ismeretleneknek. Az előbbit inkább szemetelésnek, az utóbbit szórakoztatásnak tekintem.

A neonparádé romjai

(VAKÁCIÓ) Szolnokon is a hetvenes években élték fénykorukat a neonreklámok, amelyek mára szinte teljesen eltűntek. A belvárosban egy-két tartószerkezetet vagy azok romjait még felfedezhetünk, de többségükre, mára csak régi képek emlékeztetnek.