2025.08.27. (szerda)

Újabb táblasirató

Újabb táblasirató

Dátum:

Reménykedem, hogy nincs igazam. Mert az nem lehet, hogy egy 258,42 millió forintos beruházásba nem fért bele egy 47 éves tábla megmentése. Egy tábláé, amely azoknak a névtelen szolnokiaknak állított emléket, akik 1974-ben társadalmi munkában építették a Kolozsvári úti óvodát.

(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez a cikk 2021. június 10-én jelent meg először.)

Dombi Gábor városvédő építésznek köszönhetően idén már tévedtem egy emléktábla ügyében. A Mátyás király úti négyemeletes szalagházak építésének és az abban résztvevő brigádoknak emléket állító, és az éppen aktuális szigetelés kapcsán eltűnt tábláról derült ki a cikkem megjelenése után, hogy nem verték szét – mint a Táncolókat a volt Borostyán művelődési ház bejárata fölött -, hanem megőrizhetően szedték le a felújítás előtt. A kivitelezők végső elvonulása előtt pedig nemcsak visszaszerelték az eredeti helyére, de meg is tisztították azt. Esküszöm, jól esett helyreigazítani magam.

Sági Csaba, a bélyeges téglák szolnoki gyűjtője hívta fel a figyelmemet egy másik eltűnésre, aminek én még nem tudtam a végére járni. Az Eötvös téren, a kistemplom mellett az elmúlt hónapokban felújították az idősek otthonát, ami 1926-ban épült. Legalábbis erre utalt az épület főhomlokzatán, a friss felújításig olvasható évszám. Ami most éppen nem látható. Hogy ez már mindig így lesz, vagy valakinek eszébe jut az évszámot visszahelyezni, a jövő mutathatja meg.

Miként azt is, hogy vajon örökre vagy csak időlegesen tűnt el a Kolozsvári úti óvoda bejárata mellől az az üvegtábla, amelyet 1974. március 1-jén helyeztek el. Felirata szerint az óvoda a város fennállása 900. évfordulójának tiszteletére épült társadalmi összefogással. Mégpedig a Mezőgép (ma már nem létezik, egykori telephelyén a McHale készít mezőgazdasági gépeket), az ÁÉV (azaz a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat, egykori székházában ma az ÁNTSZ működik), a Május 1. Ruhagyár szolnoki egysége (a Rékasi úti laktanya mellett ontotta például az öltönyöket), a TITÁSZ (Tiszántúli Áramszolgáltató), a TIGÁZ (Tiszántúli Gázszolgáltató) és a SZÖVTERV (azaz a szövetkezetek tervezővállalata) dolgozóinak és a város lakóinak társadalmi munkájával. Azaz sok száz szolnoki dolgozott ingyen azon, hogy a nem sokkal korábban elkészült vagy még épülő Szántó körút környéki új házakba költözők gyerekeinek legyen hová óvodába járniuk.

Tudom én, hogy nem volt különleges, sőt értékes sem az a tábla. Még azt is elfogadom, hogy valakit a szocializmus „pozitívumaira” emlékeztette. Ám mindezekkel együtt sem értem, hogy a Kolozsvári úti óvoda 258,42 millió forintos beruházásának a lezárásakor miért nem kerülhetett vissza ez a tábla a helyére. Nem sokba került volna se szépen leszedni, se kicsit megtisztítani, se visszaszerelni. Csak a szándékon múlt volna. Vagy múlik? Örömmel igazítanám magam helyre.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Képcsarnok: Itt is voltunk úttörők

A mai szülői-nagyszülői generációnak elvitathatatlan és meghatározó élménye az úttörősdi. Ami a nyolcvanas évekből származó emlékeim szerint a nyári vakáció idején tudott igazán csúcsra járni. A táborokban. Amelyek épp úgy lehettek a Balatonnál, a Börzsönyben, egy falu szélén vagy a Tiszaligetben.

Tripla-dupla, de kész

Háromszor annyi ideig tartott, mint eredetileg tervezték, és a költségek is közel a duplájára emelkedtek. Az átadás csúszáshoz a fecskék is hozzájárultak, a plusz kiadásokat meg nem várt munkák és nem tervezett berendezések duzzasztották. Elkészült. Ezt már senki nem viheti el.

Összeért két bicikliút

Az elmúlt években többször elhatároztam, hogy átkerékpározok Tószegre. Sőt, nem egyszer neki is vágtam, aztán a gáton zötykölődve, meg a szűk és forgalmas főutat látva, mindig szomorúan adtam fel a tervemet. Most már nem lehet kifogásom. Bringaúton is összeér a két település.

Fájó emlékek mementói

A szolnoki gettóból egy kő sem maradt. A hetvenes évek új városközpontjának építése tüntette el azokat az épületeket, amelyeket 1944 tavaszán, a Szolnokon élő zsidók tartózkodási helyéül jelöltek ki. Ahonnan sokan utoljára léphettek szülővárososuk utcáira.