2025.08.26. (kedd)

Keressék Idát!

Keressék Idát!

Dátum:

Talán még soha se mondtam egy film után, hogy "ez jól esett". A Goda Kriszta rendezte Ida regénye után így álltam fel, mert ennyire kiegyensúlyozott, kellemes ütemű és szépen fotografált filmet régen láttam. Kár, hogy ismét megy a mozifilm-tévéfilm játék, így sehol sem látható ez a remekmű.

A Tisza moziban az Alexandre Trauner Art/Film Fesztiválon tűzték műsorra a Gárdonyi Géza azonos című regényéből készült filmet, amelyet ezúttal Divinyi Réka és Goda Kriszta forgatókönyve alapján az utóbbi rendezett. Azért mondom, hogy „ezúttal”, hiszen az Egri csillagok szerzőjének 1920-tól a Pesti Hírlapban folytatásokban megjelenő „lányregényét” már 1934-ben filmvászonra vitte az a Székely István, akinek a Hippolyt a lakájt is köszönhetjük. Ugyanakkor nincs kétségem afelől, hogy az ilyesmi iránt érdeklődők inkább az 1974-es, kétrészes tévéjátékot tudják felidézni, amiben Venczel Vera és Oszter Sándor játszották a két főszerepet. Ezek után, ha az a kérdés, hogy miért kellett 2021-ben harmadjára is elővenni ezt a történetet, akkor csak azt tudom mondani: azért, mert Divinyi Réka és Goda Kriszta kezei között teljesen új helyre kerültek a hangsúlyok, valóban új értelmezést kaphat a néző. Goda Kriszta rendezői szemüvegén keresztül pedig tényleg 21. századi, kosztümös adaptáció született.

Szívesen írnám, hogy mindenki tóduljon a mozikba, vagy keresse az ezer tévécsatorna egyikén, netán valamelyik streaming szolgáltatónál kattintson rá az új Ida regényére, de nem tehetem. A 2021-ben Veszprémben és Budapesten forgatott film jelen pillanatban ugyanis elérhetetlen, „dobozban” várja a sorsát. Köszönhetően annak a magyar filmfinanszírozási rendszernek, amely külön támogatja a mozi- és a tévéfilmeket. És mivel az Ida regénye – bár közel másfél órás – az utóbbi kalapból kapott pénzügyi forrást, de a televíziók még nem tűzték műsorra, elérhetetlen. Őszintén rettegek, hogy a celebversenyeztető kereskedelmi tévék, és az alig nézett közszolgálati csatornák közül, hol fog a feledés homályába süllyedni. Ahelyett, hogy hosszú hetekig menne a mozikban, iskolai mozilátogatásokon tanítaná a hatalmas vászon és a filmes történetmesélés varázsát, aztán meg néhány filmes megosztón terjedne, mint a vírus, mert szerintem olyan szép képileg, hogy a külföldiek előtt is megállná a helyét.

Goda Kriszta bájos „lányregénye” ugyanis nem egy poros kosztümös film. Hanem egy a mai ritmus elvárásoknak is megfelelő modern mozi. Pörgős, annak, aki nem ismeri a sztorit, talán még izgalmas is. De mindenekelőtt minden képkockájában gyönyörű, hála Balázs István Balázs operatőri munkájának is. Miközben a színészek egytől egyik kiválóak. Az Idát alakító Mentes Júlia olyan őszinteséggel alakíja a hirtelen férjhez adott 19 éves, lányból asszonnyá lett nőt, olyan gyönyörűen utazik a Gárdonyi és Goda alkotta érzelmi hullámvasutakon, annyira profin hozza a „húzd meg, ereszd meg” játékot, ráadásul olyan gyönyörű, hogy belé kell szeretni, mint anno Venczel Verába vagy az Abigélben Szerencsi Évában. Mentes Júlia tehetsége révén, tejes joggal válthatja az előtte járó generációkat. Miként az éppen csak diplomát szerzett Rohonyi Barnabás, a történet szerinti tehetséges festő is. És egy pillanatra se feledkezzünk meg a cselédet alakító Stefanovics Angéláról, a festő barátokat megformáló Ember Márkról, Kovács Lehelről és Mészáros Béláról vagy éppen a feleségeket játszó Bata Éváról és Sipos Veráról. Elvitathatatlan tény, hogy Goda Kriszta nemcsak írni és rendezni tud, de szereplőket válogatni is.

Ha nem lett volna a szolnoki ATAFF, nem tudom, mikor kerül elém ez a film. Ami után úgy álltam fel, hogy ilyen jól mozitól még talán soha sem éreztem magam. Néhány órára szép lett a világ. Sőt, ha visszagondolok az új Ida regényére, most is azt érzem, akár állandóan is lehetne szép ez a világ. De hát ezt teszi egy jó mozi.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Hely és történet – A Tabán megidézése

Szolnok egyik legrégebbi városrésze, ahol már csak egyetlen régi ház áll. A Tabán, amit szívesen örökítettek meg a Művésztelep festői, amiről az egykor ott élők ma is legendákat mesélnek. A Damjanich Múzeum összetett feladatait is érzékeltető kiállítás nyílt a Tabánról a Galériában.

Körmendiért egészen

Lassan egy éve nincs színház, se mozi, meg kiállítás sem, pláne koncert vagy fesztivál, így lassan az Eső az utolsó vírus előtti módon létező kapocs a kortárs kultúra újdonságaihoz. Vaskos a friss szám. Több benne a próza, mint a vers. Körmendi Lajos Barbaricum-a a Köpönyeg.

Lóvátett premier

Attól, hogy valami Shakespeare, még nem biztos, hogy jó. Attól, hogy egy színház Shakespeare-t játszik, még nem biztos, hogy teljesíti feladatát. Attól, hogy Shakespeare-t nézünk, nem biztos, hogy műveltek vagyunk, vagy tartalmasan szórakozunk. Letudtunk egy újabb premiert.

Nézz az (st)ég felé!

Hogyan van becsapva a szemem? Percekig mentem közelebb, távolabb, oldalaztam vagy koppanásig toltam a fejem a falig, hogy megfejtsem Németh Marcell stégjeit a Damjanich Múzeum folyosógalériáján. Az időszaki terem képeinél pedig türtőztetni kellett magam, hogy ne nyúljak hozzájuk.