2025.08.27. (szerda)

Más nem marad

Más nem marad

Dátum:

A Ceglédi Városvédő és Szépítő Egyesület a város napján adta át elismeréseit a példaértékűen felújított épületek tulajdonosainak, akik büszkén léptek az ünneplők elé. Mindezt fájó szívvel írom le, mert akár a szolnoki Mária utca 49. számú ház is kaphatott volna ilyen díjat. De már soha nem fog.

Az Építészfórum cikkére hivatkozva 2021 végén „Csatlakozzunk Debrecenhez! Most!” címmel írtam a cívisváros egyik régi polgárházának példaértékű átalakulásáról és megmentéséről. A szaklapban bemutatott beruházás lényege az volt, hogy a régi ház utcafrontját lényegében megmentették, és kvázi a mögé építettek fel egy modern, társasházat. Mindennek pedig az lett a következménye, hogy az utcakép a régi maradt, és a debrecenieknek sem kellett azt érezniük, a fejlődés miatt lettek szegényebbek valamivel. A bő másfél éve írt cikkemben több szolnoki házat is említettem, amelyek ilyen technikával megmenthetők lettek volna, vagy még megmenthetők lennének. Főleg, hogy Szolnokon sem példa nélküli az ilyen beavatkozás, hiszen a Baross és a Sütő utca sarkán 1996-ban így épített új fiókot az akkori Postabank.

Ennek az írásnak legszívesebben azt a címet adtam volna, hogy „Csatlakozzunk Ceglédhez! Most”, hiszen ott május 8-án három olyan példaértékű beruházást is elismertek a helyi civilek – a városvezető jelenlétében egy városi ünnepségen -, amelyek régi házakat mentettek meg, miközben maivá tették őket. Bevallom, azért nem választottam ezt a kicsit hosszú címet, mert félek, előbb-utóbb Alsó-Százberek vagy Pokoltanya következik, hisz a helyi örökség megőrzésében már mindenki megelőzi Szolnokot. Szolnokot, ahol amúgy se nagyon vannak régi épületek, de amik voltak, azokat is szisztematikusan bontják, pusztítják. Már bocsánat, de néha az az érzésem, hogy az ilyen munkákat elindítók, megrendelők, lebonyolítók és engedélyezők némi haszon reményében a saját szüleik sírját is eldózerolnák, csak hogy oda emeletes urnasírhelyeket építhessenek.

Nem mondom, hogy a Mária utca 49. szám alatt ma már csak nyomaiban álló ház építészetileg, műemlékileg különösen nagy értéket képviselt volna, főleg, hogy a két szomszédos társasház már rég agyonvágta a környezetét. Helytörténetileg viszont hordozott értéket, és a két szomszédos behemót ellenére is érdemes lett volna megőrizni, mint szolnoki polgárházat. Vagy legalább az utcai homlokzatát, ami mögé a debrecenihez hasonló modern társasház is kerülhetett volna. Bár őszintén megmondom, nem nagyon tudom, hogy a következő években kinek és mennyiért lehet majd itt társasházi lakásokat eladni, és mi lesz a Mária utca másik két, hasonló módon megkérdőjelezhetően lecsupaszított telkével.

Nem akarok újra belemenni a magántulajdon védelmébe, a hivatalok tehetetlenségébe, a beruházók és a befektetők meg a velük összejátszó tervezők szívtelenségébe. Csak rögzíteni szeretném, hogy a régi házakban egyébként is rendkívül szegény Szolnok éppen tovább szegényedik. És lassan hiába is jönne létre Szolnokon olyan elszánt és ütőképes városvédő szervezet, mint amilyen Cegléden működik, és hiába is történne olyan változás a város vezetésében, aminek eredménye a múlt és a helyi értékek őszinte és nemcsak lózungokban hangoztatott védelme, lassan nem lesz épület, aminek megmentését, felújítását díjazni lehetne. De persze Szolnokon minden lehet. Nincs vár: építünk. Előbb-utóbb nem lesz régi (azaz 100-120 éves) házunk: majd építünk. Még szerencse, hogy Molnár Ferenc eltűnt kéziratait nem akarja valaki fejből újraírni!

Úgy tűnik, nekünk más nem marad, mint a veszteségek lajstromozása. A város egyik legszebb utcájában, ismét egy régi szolnoki házzal lettünk szegényebbek.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Ki lesz az állomás (át)építő?

Elmúlik egy újabb parlamenti ciklus anélkül, hogy a szolnoki Vasútállomás megújulna? Minimum három már biztosan eltelt. Vajon kié lesz a dicsőség, hogy ezt a nemcsak a várost érintő, Szolnok éves költségvetésének négy-ötszörösével egyező árú gigaberuházást elindítsa és végig is vigye?

Erodálódó tolerancia

Verekedés egy gyorsétteremben. A központi ügyelet hiányos földrajzi ismeretei. Maguknak bármit megengedő nagy fekete autósok. Buherált kipufogós éjszakai motorosok. A többséget nem védő szolgálók. Amiktől egy politikai korrektségre törekvő értelmiségi toleranciája erodálódik.

Virágokat az öltözőmbe?

A mai írás ismét a blogSzolnokról szól. Ismét, mert ez éppen a hatodik ilyen cikk. Hogy miről fogok írni, még nem tudom. Miért ma? Mert elfelejtettem, hogy mikor indult a blogSzolnok. Megnéztem: 2010. február 28-án élesítettem. Tehát a születésnap pótlásáról van szó.

A hang zavar

A négy év kihagyás után újra megrendezett ArtJáró szervezőjét majdnem rendőrök vitték el az első éjszaka. A lassan két évtizedes szolnoki múltra visszatekintő Gitármánia táborban is megjelentek a zaj miatt a járőrök. A Hild téren tartott Deák Bill koncertből is polémia lett. Nincs megoldás?