2025.08.27. (szerda)

Apró városrész titkai

Apró városrész titkai

Dátum:

Három közlekedési útvonal fogja közre Szolnoknak ezt az aprókertes területét, ami leginkább a laktanyáról és a strandról ismert, bár három évtizede még a szervízt is ide soroltuk volna. A talán nem túl szép Czakó-kert nemcsak sok titkot is rejt, amiket csak észre kell venni.

A Budapest-Szolnok vasútvonal – illetve az első állomás felé tartó sínek – valamint az egykori 4-es (Bajcsy-Zsilinszky út) és a 402-es főutak (József Attila utca) által határolt, és olykor még ma is Czakó-kertnek nevezett városrészünk egész biztos, hogy Szolnok megyeszékhellyé válásának köszönheti megszületését. A 19. század végéig ugyanis nemhogy nem létezett, de nem is nagyon volt arrafelé semmi. Az Abony és Pest felé vivő úttól Délre fekvő terület határait is csak a szabadságharc és a kiegyezés évszázada kezdte kijelölni az 1847-ben megnyílt Pest-Szolnok vasút, illetve a majd 1857-ben elkészült, Debrecen felé induló szárny sínjeivel, valamint a Jászság felől a Tisza jobb partjához igazodó kocsiúttal.

A Czakó-kert elnevezésnek is 1869-ből találtam először a nyomát, amikor Czakó-kerti elemi tanodaként hivatkoztak a mai Rákóczi úti iskola elődjére. Ebből akár az is következhet, hogy a 19. században Szolnok későbbi VI. kerületének – az úgynevezett Nagyvárosnak – egy része már egy bizonyos Czakó család tulajdonában volt.

Az biztos, hogy a század végéről ismert egy olyan kataszteri térkép, amin a 4775-ös helyrajzi szám alatt Czakó Péter neve látható. Lehet, hogy ő vagy a felmenői voltak a névadók?

Az biztos, hogy a Czakó-kert – ahol talán a városi házaktól és telkektől távolabb lévő szérűskertek lehettek – a 19. században, mint a téglagyártáshoz nélkülözhetetlen alapanyag „bányája” (kubikgödrök) tet szert helyi jelentőségre. Valószínű, hogy több szolnoki tégla- és cserépgyár is innen nyerte alapanyagát, azaz a régi Szolnok egy része a Czakó-kert földjéből épült. Városiasodásának első mozzanatát azonban nem ez, hanem a 68-as gyalogezred laktanyájának a megépítése jelentette 1894-ben, ami aztán jó száz évre amolyan katonai státuszt is adott ennek a „kis kerületnek”. Igazi benépesülése ezt követően indult meg, nem véletlen, hogy utcanevei, két kivételtől eltekintve, valamilyen módon a katonasághoz köthetők. A Czakó-kert igazi benépesülése azonban a harmincas évekre tehető, teljes kiépülése pedig a hetvenes évek végéig elhúzódott. Érdekesség, hogy a Czakó-kert lakóinak nagyobb része ma már egyetlen házban, a Bajcsyn található kilencemeletesben él.

A terület, országosan is ismert, és számunkra legnevezetesebb „intézményei” azonban a sporthoz, a mozgáshoz köthetők. A Magyar Királyi Államvasutak szolnoki sporttelepe, azaz a MÁV focipályája – egyben a város első ilyen létesítménye – itt nyílt meg 1910-ben. A Podolszky utcában, ami egy olyan 1906 és 1963 között többször felbukkanó közterület elnevezés, aminek se térképeken, se utcajegyzékben nem találni a nyomát. Ennek ellenére tény, hogy a MÁV SE folyamatosan bővítette és fejlesztette a mai atlétikai pálya helyén lévő intézményét, ahol a foci mellett birkózás, vívás, komoly korcsolya és kerékpáros élet is volt, és számtalan „tömegsport” eseménynek is helyet adott. A legnagyobb dobás azonban mégiscsak az 1929-ben megnyitott uszoda volt, ami akkor országos szinten is különlegességnek számított.

Ugyanakkor a Czakó- kert nemcsak a laktanya és a sporttelep miatt töltött be fontos szerepet a városban és Szolnok határain túl is. Hanem az AFIT (Autófenntartó Ipari Tröszt) 1963-ban létrehozott 17-es számú vállalata miatt, aminek telephelye nagyjából öt év alatt épült ki a Százados úton. A mából nézve talán nehezen érthető, hogy ez a telep közel negyedszázadon keresztül miért bírt különös jelentőséggel. Azonban, ha belegondolunk, hogy a hatvanas évek elején kezdtek a szolnokiak is tömegesen személygépkocsikat vásárolni, amikhez nem volt – nem lehetett – meg a megfelelő a kisipari (maszek) szerelő háttér, rendkívül fontos volt a javítóbázis megépítése. Ráadásul ez a telep nemcsak Szolnokot, de indulásakor Kelet-Magyarország jelentős részét is kiszolgálta, a városban pedig sokáig csak a Vasipari KTSZ Hunyadi utcai műhelye jelentett számára konkurenciát. Ha pedig azt is hozzátesszük, hogy fél évszázaddal ezelőtt itt nyílt meg a város első, modern autómosója, akkor nyugodtan kijelenthetjük, a Czakó-kertben is találhatunk helytörténeti kuriózumokat.

A „kis kerület” egyetlen szobráról (Ácsleglény) illetve emléktáblájáról (Hanzély-emléktábla) a Szobor Park Szolnok rovatban már írtam, miként a területet határoló utcákról és a Kolozsvári-felüljáróról is az 1xVolt rovatban. Ez utóbbi kapcsán azonban szükségesnek tartom belátni tévedésemet: a mai Abonyi úti – korábban Barátság – felüljáró csupán ötven éves, és nem sok köze van az 1940-ben átadott Kolozsvári-felüljáróhoz. Ez utóbbinak viszont komoly irodalmi vonatkozása is van, hiszen valószínű, hogy tervezőjéről, Mistéth Endréről mintázta Ottlik Géza Az iskola a határon Bónis Ferijét, mivel iskolatársak voltak Kőszegen.

(A Czakó-kertről ennél jóval bővebben 2023. október 2-án 17.00 órától a Tisza-moziban)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Eszement parkoló ötlet

A blogSzolnokon sokszor foglalkoztam már a Jubileum térrel. Legutóbb, alig egy hete került szóba a parkolás kapcsán. Miután sokan reagáltak a problémafelvetésére, kicsit továbbgondoltam a dolgot. És egy újabb eszement ötlettel állnék elő a Vasútállomás előtti parkolást illetően.

Ez a hajó elment (2.): Mint a galambok

"A közgyűlés tagjai élő és rendszeres kapcsolatot tartsanak a választókkal." A 2019-ben megválasztott közgyűléssel szemben ez volt a második elvárásom. Négy és fél év alatt saját önkormányzati képviselőm egyetlen fórumáról vagy fogadóórájáról sem esett be hozzám információ.

A Kossuth téren, de mikor?

Egy családi albumból került elő néhány olyan fotó, amelyek szerintem a harmincas évek végén, a Kossuth téren rendezett, katonai-városi ünnepséget örökítenek meg. Hogy pontosan mit és mikor, még nem tudom, viszont a képek nagyon érdekesek.

Újabb táblasirató

Reménykedem, hogy nincs igazam. Mert az nem lehet, hogy egy 258,42 millió forintos beruházásba nem fért bele egy 47 éves tábla megmentése. Egy tábláé, amely azoknak a névtelen szolnokiaknak állított emléket, akik 1974-ben társadalmi munkában építették a Kolozsvári úti óvodát.