2025.10.14. (kedd)

Ez a hajó elment (8.): Állomásfelújítás

Ez a hajó elment (8.): Állomásfelújítás

Dátum:

Nem tudhatom, hogy az aktuális közlekedési miniszter legutóbbi szolnoki látogatásán szóba került-e a vasútállomás állapota. Esküszöm, 2019-ben azt hittem, a ciklus végére ez már nem lesz téma, de hát kormánypárti polgármester, testület és parlamenti képviselő is kevésnek tűnik a megoldáshoz.

Szolnok az ország legrégebbi vasutasvárosa. Szolnok lassan 170 éve a hazai vasúti járműgyártás fellegvára. Szolnok egyik kapuja immár több mint 175 éve a helyi vasútállomás, amikből eddig nekünk négy is volt. Vicces, de a legjobb állapotban 2024-ben az első, 1847-ben épült szolnoki vasútállomás van, ami természetesen már nem a MÁV-hoz tartozik, hiszen a RepTár üzemel benne. A lassan fél évszázada, a város első írásos említésének 900. évfordulójára átadott Jubileumi téri „presztízsberuházás” mára olyan állapotban van, hogy a második – 1857-1907 között létezett – állomással kapcsolatos, az előző századelőn elhangzott polgármesteri vélemény illik rá: „jó érzésű ember lassan nem engedi oda a családját” (nem szószerinti idézet).

Többször leírtam már, hogy a szolnoki vasútállomás felújítása minimum 2012 óta napirenden van, én ugyanis akkor láttam egy olyan kormányelőterjesztés-tervezetet, ami az ideiglenes állomás elhelyezéséről és nevéről szólt. Azóta a vasútállomás rekonstrukciója minden kampányban felmerült, sőt lehetségesnek tűnt, hiszen Szolnoktól Pest és Debrecen felé is felújították már a vasútvonalat és az állomásépületeket. Szolnok 2024-ben mégis ott tart, hogy nyugodtan megismételhetem a 2019-ben alakult testület első közmeghallgatása elé írt kérésemet.

 

„8. De, ha elindul a vonat. Ha és honnan?

A blogSzolnok egy szubjektív élményportál. Tehát eszem ágában sincs objektívnek lenni. Maradok a saját élményeimnél. Ez esetben a MÁV-ról és a szolnoki vasútállomásról. Az utóbbi esetében elvárom az új közgyűléstől, hogy képviselje a szolnoki utasok érdekeit a 2012 óta lebegtetett felújítás elkezdése és menete kapcsán. Mert bár állami cég építményéről és beruházásáról van/lesz szó, a legtöbb közünk mégis nekünk, szolnokiaknak lesz a felforduláshoz. Ami így is akkora a MÁV Budapest-Szolnok vonalán, hogy bele se merek gondolni, mi lesz az állomás egyre inkább elodázhatatlan átépítése idején. De addig is, nem bánnám, ha a testületben lenne valaki, aki a MÁV-val szemben képviseli a szolnokiakat, mert a szolnokiaknak, mint utasoknak ez jelenleg nem sikerül.”

http://www.blogszolnok.hu/naplom_a_kozmeghallgatas_ele

Természetesen továbbra is tisztában vagyok azzal, hogy a szolnoki állomáshoz hozzányúlni nemcsak a várost, de egész Kelet-Magyarországot, sőt a szomszédos országok vasúttársaságait is érinti. Ez mégsem, vagy ez pláne nem lehet ok a halogatásra. És nem kell megijedni, Európa nálunk szerencsésebb politikai berendezkedésű országiban számtalan, jóval nagyobb állomásrekonstrukciót lebonyolítottak már, tehát van – vagy lenne – kiktől tanulni.

Még mindig tudom, hogy az állomásrekonstrukció nem vagy nemcsak a szolnoki polgármesteren és képviselőtestületen múlik, de hogy hatásuk van vagy lehetne rá, abban egészen biztos vagyok. Főleg, hogy az M4-es elkerülő minden kilométerszelvényének átadásán ott parádéztak, és mindről úgy beszéltek, mintha ott lapátolták volna a földet. Nincs kétségem, hogy az állomás esetében is így lenne, és már nem is bánnám, csak végre az országgyűlésben ücsörgőnkkel együtt sikerülne valami előrelépést kilobbizni. Tudom, hogy a szolgálati autókból nem látszik, de a szolnoki vasútállomás a város népességmegtartó-képessége, regionális szerepe és az ide érkező beruházások szempontjából is kulcskérdés. Még öt év szájtátás nagyot lendít Szolnokon – a szakadék felé.

Azt pedig egyáltalán nem tudom elfogadni, hogy a vasútállomás rekonstrukciójának késlekedése ellenére Szolnoknak el kell viselnie az ottani állapotokat. Miként azt sem, hogy önhatalmúlag nem tehet semmit a város a vasútállomással szorosan összekapcsolódó Jubileumi tér korszerűsítéséért. Öt év alatt tíz darab parkolóhely és néhány lefestett pad minden eredmény. Meg sok-sok lózung a P+R parkolóról és a tér átépítéséről. Szolnok kapuja – és ez sem a MÁV-nak, sem a kormánynak, sem a versenytársainknak nem fáj – jelenleg nemhogy a Balkánon, de India legeldugottabb szegletében is szégyen lenne.

Próbálok örök optimista lenni, és újra leírni, hogy a remény hal meg utoljára. Miközben nem túl bíztató, hogy ennek a témának még a kampánylózungok közé sem sikerült beférkőznie. Úgyhogy szeretném is javasolni, hogy a június 9-én megválasztandó új, szolnoki képviselőtestület egyik első ülését a vasútállomáson tartsa. De úgy, hogy választottjaink oda helyi autóbusszal érkeznek. A tanácskozása előtt vagy után retúrban felkeresik Szajolt, Abonyt vagy Újszászt, miközben mindenki bringával, babakocsival, kerekesszékkel, nagybőrönddel vagy nyolcvan fölötti rokonnal próbál utazni. És kötelező az állomáson mosdót használni, enni, és minimum fél órát a peronon várakozni. Ez a Jubileumi téri rózsákról posztolásnál, meg az állomás előtt a rajongókkal való pacsizásnál a köz számára sokkal hasznosabb lesz.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Bűnös város?

A nyár legforróbb ötven napjában Szolnokról megjelent cikkek 75%-a valamilyen bűnügy kapcsán említette a várost. A kultúra és a gazdaság együttesen nem érte el a 7%-ot. Hírünk az országban.

Hatvanból hat

Szép lett volna, ha a Szolnok 950 keretében megnyílik, és nem azt kell újra leírni, hogy 2019 óta zárva. Eddigi 60 évéből 6 év vendégek nélkül telt. Ma se tudjuk, meddig lesz így.

László Béla-jelenség

Nevezzük így a jövőben azokat a szolnoki történéseket, amiket megszállott emberek akkor is megvalósítanak, ha hivatalos helyről segítséget és támogatást nem vagy alig kapnak. A jelenség fontos mozgatója, hogy az aktuális illetékesek tudják, a megszállottak akkor is megcsinálják, ha belepusztulnak.

Miért hagyjuk?

Elkeserítő, ahogy a Tisza mederpartjából napról napra többet lehet látni, miközben néhány hete még a füves területig ért a víz. A Zagyváról nem is beszélve, ami lassan állóvízzé vagy pocsolyává változik. Ha így haladunk, a "vizek városából" a kiszáradt medrek városa leszünk. De miért?