Értem én, hogy rollerezni jó, környezettudatos és valakinek hasznos is. De amikor már nem jó, nem környezettudatos és az eszköz gazdájának sem hasznos, akkor a rollerek többsége miért az út közepén végzi? Mintha minden második szolnoki rollerező menet közben, az út közepén gondolná meg magát, és hagyja magára zöld eszközét, mint gazdátlan eb az ürülékét. Én meg kerülgethetem. Vagy hódolhatok a lassan alakuló új szenvedélyemnek: az útban lévő rollerek útból elpakolásának. De ebben nekem mi a jó?

Nehéz szemléltetni egy olyan útszakaszt, ahol előbb-utóbb hatalmas lyuk fog tátongani. De, akik augusztus óta jártak a Mártírok útján, azok talán érzékelték, hogy a dohányfermentálónál egyre jobban süpped az úttest, csak jókora "hintázással" lehet átmenni fölötte. Tábla még nem figyelmeztet a hibára - hiszen nem látható, csak érzékelhető -, de azért szólok, hogy ha már csúszni is fog, okozhat meglepetést ez a hely. (Persze, tudom: fotózás helyett akár ki is javíthattam volna ezt a kis hibát.)

Kár érte. A RepTár és a néhai tárház között, közvetlenül a Tisza-parti sétány mellett lassan, de biztosan pusztul az egykori szolnoki teherpályaudvar - szerintem - legalább százéves felvételi épülete. Alternatív hajléktalanszállónak tűnik, miközben az önmaga vasutas múltjára, a néhai tiszai hajózásra büszke város egyik ékszere is lehetne. Gazdagok vagyunk, hogy hagyjuk pusztulni. Vajon mi épül majd a helyén?

Volt egyszer egy kerékpárút. Talán az első Szolnokon. Szandára vitt a 442-es főút mellett. Ma is visz oda a gát tetején egy sóderrel foltozgatott maradék aszfaltcsík. Kellemes út.