Elmúlnak az ünnepek, maradnak az elszáradt koszorúk. A hivatalosságoknak addig fontos az emlékezés, amíg a média érdeklődésének kereszttüzében, komoly arccal fejet hajthatnak a közpénzből vett koszorúk mögött. Aztán elfelejtik, mint a választási ígéreteiket. És a városukat se nagyon járják. Különben hogyan fordulhatna elő, hogy az augusztus 20-ai szolnoki koszorúk az esemény után 103 nappal is ott rohadnak az emlékhelyen?

Koszorú, koszorú, miért vagy olyan szomorú? Mert a neved szolnoki koszorú? Mert a helyed négy és fél hónappal a használatod után, a veled megkoszorúzott park bokrai alatt van? Nem vigasztal, hogy ez minden évben így történik Szolnokon? És az sem, hogy a város emlékműveinek tövei tele vannak hozzád hasonló, több hete-hónapja elszáradt, méltatlan koszorúkkal? Közös szégyenünk, hogy ünnepélyesen koszorúzni tudunk, de valóban, egy-egy ünnepségen túl emléket ápolni még nem.

Alapvetés, hogy nem szemetelünk. Ha mégis, akkor azt közpénzből általában összetakarítják. Szerintem az is alapvetés, hogy a város függőleges felületeit nem ragasztjuk tele mindenféle papírfecnikkel. Miként azt is annak gondolnám, hogy ha valakik ezt mégis megteszik, akkor azokat megbüntetik, és gyorsan gondoskodnak a szemetük eltakarításáról. Mert nem vet ez jó fényt ránk. A Tisza-parton főleg, ahol elvileg idegenek és turisták is előfordulhatnak. Akik így azt hihetik, Szolnokon lehet ilyet, netán még egyet is értünk a kitacepaózott felhívásokkal. Én biztosan nem.

A város egyik szép palotájának helyére épült az Árkád, amelynek földszinti üzletei hosszú évek óta nem találják a helyüket a szolnoki kereskedelemben. Különösen a folyosóra nyíló, elhagyott boltok lehangolóak. Lassú pusztulás és magára maradt kosz a város közepén. Vajon a Nerfeld-palota földszintje is így nézne ki ma?