A képen nem parkoló, hanem a Szapáry utcai buszmegálló látható. És persze nem buszok, hanem személyautók lettek megörökítve, amelyek között csak annyi a különbség, hogy az első csupán pár percre, a második néhány másodpercre, a harmadik pedig jóval hosszabb ideig várakozott ott. Szolnokon nincs már ebben semmi különös. Mondhatni, itt ez a természetes. Pár másodperccel a fotózás előtt a szabálytalankodók miatt egy csuklós busz nem fért be ebbe a megállóba. A sofőr mit tehetett? Elállta a Szapáry forgalmát. És a mögötte jövő autók? Hát így élünk mi Szolnokon.

A szökőkúton kívül is áll a víz. Pontosabban, folyamatosan ömlik ki, azaz szökik a víz a tiszavirágok alól. Pedig fél éve sincs, hogy működik, pedig alig két hónapja, hogy felavatták. Lett egy szép hidunk, meg klassz terünk, és kaptunk hozzá egy megoldhatatlan technikai problémát. Vagy egyszerűen a víz az úr?

Kiborultunk, amikor messziről nyakunkba engedték a ciánt. Azóta minden évben megfogadjuk, hogy óvjuk a Tiszát. Hát, az árvíz hozadéka nem ezt mutatja. Mert az ártéri fákon felakadó szemét nem messziről meg távolról jön! Nem! Ez mind Kisköre alatt a folyóba került mocsok. Ha más szennyezi, az fáj. Ha, mi, akkor az a kultúránk része?

A saját telkén mindenki azt tárol, amit akar. Miként a füvet is akkor nyírja, amikor kedve tartja. És kísérletezhet azzal is, hogy egy használaton kívüli kisbuszt mennyi idő alatt nő be a fű. Még mindig jobb, mintha sittet vagy használt autógumit tárolna ugyanott. Nincs tehát itt semmi látnivaló. Tessék elfordított fejjel továbbhaladni! Ez Szolnok belvárosa. Itt a tulajdonnal csak jogok járnak, kötelezettségek nem. Vagy rajtam kívül mindenki vak.