Nem vagyunk egyformák, eltérő dolgok tetszenek, más reklámok jönnek be. De azért nagy lehetőségeket rejt a fröccsöntő ipar és a naív szobrászat számára, ha a Szent Miklós Gyógyszertár után a Kossuth, a Széchenyi, vagy a Pelikán és a Pingvin patikák is hasonló, városképileg minimum érdekes marketingeszközhöz folyamodik.

Volt idő, amikor a nagyvállalatok még figyelmet fordítottak például arra is, hogy a dolgozóik viszonylag normális - azaz emberi - körülmények között ingázhassanak. És ebből kifolyólag viszonylag zárt buszmegállókat építettek. Az egyik ilyen utolsó mohikán a Besenyszögre vezető út mellett szolgál és pusztul. Milyen jó lenne megmenteni, már csak a tetején lévő egykori céglogó miatt is.

Egy Mercedes tulajdonosára is rátörhet útközben a hasmenés, és olyankor rajta sem kérhető számon, hogyan parkol. De az is lehet, hogy a drágább autóknak eleve két parkolóhely jár, részben a nagyobb adótartalmuk, részben a megszerzésükért végzett több és keményebb munka miatt. Sőt, szubjektív tapasztalataim szerint az is előfordulhat, hogy ezzel a márkával csak "b" módon szabad parkolni, különben vissza kell adni. Mert valami magyarázatnak csak kell lennie.

A Madách köznél sikerült úgy leparkolnia ennek a Saab-nak, hogy pont elállja a sikátor járdáját. A kerékpáros anyuka örülhetett a tehetséges sofőrnek, akinek csak egy kicsit kellett volna előbbre mennie, hogy senkit ne zavarjon. De hát a drága autót nem mindig a szellem nagyságai vezetik.