Nem voltak védettek, sőt talán helytörténeti jelentőségük se volt túl nagy. Nekem mégis hozzátartoztak a József Attila lakótelephez és a Bálvány utcához, mert egy kicsit a környék jó fél évszázaddal ezelőtti születésére emlékeztettek. Miért volt "Jubileum" a lakásszövetkezet? Egyáltalán mi az a lakásszövetkezet? És ki volt Dr. Csanády, és miért nem viseli már a körút a nevét? Sorolhatnám a Szövterves kérdéseket is, de már nem nagyon fogunk feltenni ilyeneket. Mert két táblával kevesebb emlékeztet. Kár, hogy a hungarocell szörny ezeket is megette, és nem volt senki, aki eltette volna őket, mint Szolnok múltjának egy parányi darabját.

Lehet humor, lehet street art, lehet kedves fricska vagy ordenáré szemétség az egykori pártház mögött álló - térdelő - Ivó lány kezébe törött poharat rakni. Avagy mindez lehet a belvárosi átmulatott éjszakák jelképe, üzenete, összefoglalója vagy a bulikból kimaradó városlakók képletes képen törlése. De nem lehet csak egy törött pohár, meg egy szobor, meg egy város külön-külön!

Nem ipari műemlék. Nem közpénzből épült. Lehetne magánügy is. De Szolnokon a megszűnő és tervszerűen elbontott cukorgyár még évtizedekig közügy lesz. Mert munkát adott.

A fák és az emberi hülyeség az égig ér. A Tisza árterében, a Millér közelében hirdeti ezt egy jó pár évtizedes fa, amire sok-sok évvel ezelőtt szögelhették fel az első táblát, miszerint ott valahol magánterület van, ahová belépni tilos. Az a hülye fa meg képes volt nőni, és ezzel látótávolságon túlra vinni a figyelmeztetést. Megoldás? Újabb tábla. Ahogy elnézem, lassan lehet szögelni a harmadikat. Hogy csapjon az ujjára az ilyen okos ember!