A képen nem parkoló, hanem a Szapáry utcai buszmegálló látható. És persze nem buszok, hanem személyautók lettek megörökítve, amelyek között csak annyi a különbség, hogy az első csupán pár percre, a második néhány másodpercre, a harmadik pedig jóval hosszabb ideig várakozott ott. Szolnokon nincs már ebben semmi különös. Mondhatni, itt ez a természetes. Pár másodperccel a fotózás előtt a szabálytalankodók miatt egy csuklós busz nem fért be ebbe a megállóba. A sofőr mit tehetett? Elállta a Szapáry forgalmát. És a mögötte jövő autók? Hát így élünk mi Szolnokon.

A város értékes kiállításainak, remek programjainak alig van köztéri plakátja, tehát nem is tudnak róluk csak a nagyon kíváncsiak. Az viszont az egész városnak világos, hogy valahol kubai salsat lehet majd tanulni. Mert ilyen igénytelen, ideiglenes plakátokkal minden további nélkül tele lehet szórni Szolnokot. Ki ad erre engedélyt? Ki gondolja azt, hogy ez így rendben van? Miért kell nekünk közösséget vállalni az igénytelenséggel?

A tűzoltóság mellett, a József Attila út 18. szám alatt található Szolnok egyik leggazdagabban díszített polgárháza. Műemlékekben gazdagabb városokban, érthető módon, semmit sem érne ez a stukkókkal és apró szobrokkal felcicomázott homlokzat, ami tulajdonképpen a mögötte álló háznak csak a díszes takarója. Nálunk azonban ritka kincs, így talán érdemes lenne arra, hogy legalább ezt a díszletfalat védjük és megmentsük. Még azelőtt, hogy egyszer az egész megunja a gondatlanságot, és a József Attila út járdájára borul. Hisz akkor az évtizedek óta megoldhatatlan problémának is vége lesz.

Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Az időjárás egyébként is kiszámíthatatlan, a hó ahogy jön, el is megy. A jó szándék meg néha kevés. De hagyjuk a bölcsességeket! Maradjunk egy szimpla kérdésnél. Mégis mi volt a cél, amikor a belvárosban ösvényszerűen szórták ki a síkosságmentesítő anyagot? Szó se róla: érdekes minták keletkeztek a díszköveken. Vagy direkt ezt akarták? Nem vitatom: vidám pillanatokat okozott az ismeretlen alkotó.