A megszépült Tiszaparti sétányon, a Vízirendőrség előtt, a korlát kőpárkányát néhány nap alatt elképesztő módon összefirkálták. A feliratokból egyértelmű, hogy mindez fiatalok vagy inkább gyerekek műve, akik naponta hozzátesznek valamit. A rendőrség előtt, az egyházi iskola közelében, talán bekamerázott helyen, ennek így kell történnie? Gyerekcsínynek kicsit drága és durva.

Nekem eddig ez a tábla fel sem tűnt, így csak most szólok, hogy a magyar szövegből hiányzik egy kötőjel. Ja, meg persze a műkő tábla bal alsó sarka is, így gondolom, a kínaik nem tudják végigolvasni a feliratot. Ők elolvasni nem tudják, mi meg érteni, hogy melyik is akar lenni ez a Szolnok-Sanmenxia Barátság Park. A Rózsapark szélén, a Lengyel Légió utca végén. Egy meg nem valósult álom? Vagy egy megtört barátság emléke ez?

Mikor lettünk beoltva gondolkodás ellen? Egy rendelő felújítása mindig öröm. Szandaszőlősön is. A bekerítést ugyan meg tudom érteni, de van vele problémám. Adott esetben a bezárt kerítéskapu és a bejárati ajtó közötti távolság. Merthogy felújítás ide, drága beruházás oda, maradtak az ajtóra ragasztott tacepaók. Rajtuk a rendelési idővel. Ami a kerítésen túlról elolvashatatlan. Ha már kerítésre futotta, egy vállalható hirdetőtábla sokba került volna? Apró, de hasznos figyelmesség lenne.

Az építkezés alatt az emlékezés szünetel? Ez jutott eszembe a két építkezés közé szorult Damjanich-szobor környékéről. A fű ugyan le van vágva, de nem virágok, hanem szemét virít az emlékműhöz tartozó dombon, lépcsőkön, mögé pedig ne is nézzenek. Értem én, hogy most nincs szem előtt. Meg azt is tudom, hogy a szolnoki csata napja óta koszorúzni se lehetett. De az emlékmű szó nem arra utal, hogy csak bizonyos napokon emlékeztetne az a mű. Az emlékezés az építkezések alatt sem szünetel(hetne).