A Szentháromság térrel szemben, az egykori kőolajos klub előtt, egy elég forgalmas járda mellett. Több hete tető és figyelmeztetés nélkül. Áldozatra várva. A szerencsében bízva. Hogy mire valók a közterület-felügyelők Szolnokon, régóta nem tudom. Hogy miért nincs gazdája az utcáknak, jó ideje nem értem. Hogy mire való egy önkormányzati képviselő, azt biztos félreértem. Miként a gondatlan veszélyeztetést is. Tehát az ott egy veszélyes lyuk. Én szóltam.

"Ez az a hely, ahol semmi se változik..." Dúdoljuk együtt ezt a régi slágert. Mert Szolnokon történhet bármi, szabad a közterületi fákat plakáthelynek tekinteni. Lehet rajtuk álláslehetőséget, fagylaltozót, szuper hitelt, lakást, sőt most már helyi rangadót is hirdetni. Nem zavar az ilyesmi se közterületest, se rendőrt, se jóérzésű csapat menedzsert. Annyira fontos egy meccs is, hogy attól nem látjuk azt az erdőt, amit úgy hívunk, hogy kultúra, Európa, élhető város, stb.

A klasszikus poén, hogy olimpiát akarunk rendezni, miközben egy hétköznapot se tudunk problémamentesen lebonyolítani. Szolnok nem akar olimpiát rendezni, csak újabb és újabb építkezésekbe fog bele, miközben a meglévő dolgokat sem tudja rendben tartani. Épül a 21. századi vártorony meg az újabb sétány körülötte, közben a Zagyva túlpartján veri fel a gaz a régit. Mi lesz itt, ha még több sétányunk lesz, mint seprűnk?

Alapvetés, hogy nem szemetelünk. Ha mégis, akkor azt közpénzből általában összetakarítják. Szerintem az is alapvetés, hogy a város függőleges felületeit nem ragasztjuk tele mindenféle papírfecnikkel. Miként azt is annak gondolnám, hogy ha valakik ezt mégis megteszik, akkor azokat megbüntetik, és gyorsan gondoskodnak a szemetük eltakarításáról. Mert nem vet ez jó fényt ránk. A Tisza-parton főleg, ahol elvileg idegenek és turisták is előfordulhatnak. Akik így azt hihetik, Szolnokon lehet ilyet, netán még egyet is értünk a kitacepaózott felhívásokkal. Én biztosan nem.