Nincs egy éve, hogy hosszú hetekig félpályás forgalomkorlátozás mellett javították a "Százlábú-hidat" az ártérben. Azóta a garanciális javításokra is sor került, amit a gyalogos és kerékpáros sávokon megjelenő csíkok jeleznek. Szerintem minden esélyünk meg van arra, hogy jövő tavasszal ismét lehessen itt veseköveket kezeltetni. Mert az a hülye anyag nem köt rendesen. Vagy valamit rosszul oktattak. Vagy miért nem bírt ez ki egy évet?

Beruházni, kivitelezni nagyon tudunk. Működtetni már nem annyira. Néhány évvel ezelőtt viszonylag esztétikus hirdetőtáblák kerültek a Szapáry út megújult burkolatára. Hogy milyen pénzből, mára nem érdekes. Az azonban érdekelne, kié lehet ez a néhány hirdetőtábla. Kit nem zavar, hogy hónapos plakátok rohadnak rajtuk? Ki nem veszi észre, hogy van, amelyikre vállalhatatlan kiegészítések kerültek? Szolnok közepén. Vagy ezek magányos plakáthelyek, gazdátlan plakátokkal? Kellemetlen ez a tulajdonosra, a hirdetőkre, a plakátokon szereplőkre, de ránk, szolnokiakra nézve is.

Úgy tűnik, a szolnokiak egyebet nem tehetnek, mint megértően figyelik a Tisza szálló immár másfél évtizedes pusztulását, ami maga alá temetett egy fürdőt, egy legendás fagyizót, egy éttermet és rendezvényhelyszínt is. Megértőnek kell lennünk a magántulajdonnal, a tulajdonos érdekeivel szemben. Mindig csak nekünk. És immár azt is el kell fogadnunk, hogy szegénynek seprűre se futja. Meg kell értenünk, hogy az omladozó épület környéke csak szemetes, koszos és gondozatlan lehet. Szolnok legszebb része.

Ne találgassanak! Ha a vasútállomás felé járnak, az épület művelődési ház felőli végénél nézzenek fel! A hiányos álmennyezetben helyet talált a Természet. Szolnok egykor híres volt a molnárfecske telepeiről. Íme egy újabb kolónia, amit mutogathatunk. A végig hiányos lámpasort meg valahogy kitakarjuk.