Bizalom
Nem tudom, hogy az angolok általában mindenütt végtelenül bíznak egymásban, avagy csak ott, ahol mi jártunk. Az azonban tény, hogy a kerítés és a kapu – leginkább a helye – csak jelzés értékű, mintsem várfal szerű.
A bevásárló központban felállított édességpult közepén ülő idős eladónak esélye sem volt, hogy a boltját átlássa. Igaz, nem is nagyon törekedett erre, mert mintha fel sem merült volna benne, hogy esetleg meglopják. Pár lépéssel odább pedig az egyik legnagyobb élelmiszerlánc pénztársorában tucatnyi önkiszolgáló pénztár működött. Odalépsz a kosárral, az érzékelő előtt elhúzod a vonalkódot, bepakolsz a szatyrodba, majd a gép jelzi, hogy mennyivel tartozol a boltnak. És kártyával vagy készpénzben fizetsz. Az ott álló dolgozó pedig nem azt mustrálja, mit felejtesz el lehúzni, hanem hogy miben segíthet.
Az illatszerboltban pedig a biztonsági őr nem liheg a nyakadba, ha megközelíted a legdrágább – egyébként szabad polcon lévő – parfümöket!
Egy egészen más világ.
Segíteni akarnak
Angliában nem szabad megállni az utcán egy térképpel a kezedben, mert biztos lehetsz benne, hogy fél percen belül ott terem egy helybeli, és segíteni akar. Pesten mindenki nagyívben kerüli a turistákat és az eltévedt vidékieket.
Az angolok fura emberek.
Leányanyák
A hazai lapokban sokat olvastam az angol leányanyákról, vagyis a tinédzser korban szülővé váló hölgyekről. Azt gondoltam, ez nem több mint valami bulvárvadász szerkesztői túlzás. De nem.
Lépten, nyomon megdöbbentően fiatal anyukákkal lehet találkozni, akik a legtöbb esetben, nem igazán tudnak mit kezdeni csemetéikkel. A gyorsbüfék asztalainál két-három fiatal lány, mellettük babakocsik, és míg a fiatal mamák hamburgereznek, a gyerekek vagy sírnak, vagy cumiznak. És persze a fiatal apán alig csatlakoznak ?családjukhoz?.
Biztos, hogy kivételes esetek voltak, de megdöbbentettek, amikor fiatal, jókedvű és kissé ittas társaságok gyerekeket vonszoltak maguk után. Jött szembe olyan csoport, amelynek az egyetlen józan és az úton egyenesen menni tudó tagja egy két-három éves fiúcska volt.
Valamit nagyon elrontottak.
Furcsaságok
Az egy dolog, hogy fordítva közlekednek. (Vagy mi, hiszen a világ 55 országában használják az út másik oldalát.) Az azonban egészen elképesztő, hogy a kulcs is fordítva forog a zárban. Ennél csak az a rosszabb, hogy némelyik fordítva kinyitható ajtó csak két kézzel kezelhető, tehát csomagot ne cipeljünk. Vagy cipelhetünk, de készüljünk fel arra, hogy az ajtók bezárását nem bízzák ránk. Az iszonyatos gyors lengőkarok intézik ezt el helyettünk. A fordítva működő zárral felszerelt, csak két kézzel nyitható, és gyorsan becsapódó ajtók nem éppen bőröndbarát verziók.
A fürdőszobai csapokat sem könnyű megszokni. Ugyanis azokból mindig kettő van: egy a meleg víznek, egy meg a hidegnek. Tehát a fürdőszobákban nem ismerik a keverős csaptelepeket. Hogy miért? Nem sikerült kideríteni. Csak azt, hogy egyébként ismerik a keverős csaptelepeket, használnak is ilyeneket a konyhákban, a fürdőszoba azonban más terep.
Mindezek után azt már csak apróságként említem, hogy az egy fontos pénzérmén nincs egyes felirat. Hiszen a bolond is tudja, hogy az a pénzérme az egy fontos. A külföldiek meg úgyis megszokják!
Különc, de kedves társaság.