A mellékelt fotó 1927 nyarán vagy kora őszén készülhetett. A fotós valahol a Tisza Szálló mai bejáratánál állíthatta fel masináját.

A szolnoki Tisza Szállót 1928-ban adták át, tehát az építését megörökítő fotónak valamikor az előző évben kellett készülnie. Ha jobban megnézzük a mellékelt képet, a háttérben lombos fákat látunk, miközben az építkezésen dolgozók nem éppen lengén vannak öltözve, tehát valamikor 1927 nyarának végén, az ősz elején készülhetett a fotó.

A kép tájolásában segítségünkre lehet a kémény, amelyik a fürdő sarkánál áll. Az árkád boltívei jórészt már elkészültek, a fürdő falainak egy része is áll, és talán az a néhány vékony oszlop a majdani kupolát készíti elő. A legtöbb munkás éppen a fürdő bejáratánál, illetve annak előcsarnokában serénykedik, de a kép előterében lévők már a szálló recepciójának környékén dolgoznak. A fotós valahol a főbejáratnál, talán egy állványra felmászva készíthette a képet.

Jól látható, hogy a Tisza Szállót nagyjából nyolcvan évvel ezelőtt lényegében kézi erővel építették fel. Sehol egy daru, egy emelő vagy bármilyen gép. A kép közepe táján két ember, mintha egy hordágyszerű alkalmatosságon valamit cipelne. Meglepő, de a huszonkét alak között hat fejkendős nő is látható. Mi lehetett a dolguk? Talán ők locsolták a betont, vagy éppen ennivalót hoztak a munkásoknak, netán az ő dolguk volt az elszámolás? A férfiak többsége kalapban, mellényben teszi a dolgát.

Érdemes egy pillantást vetni háttérre is. A mai Tiszaliget helyén talán egy erdős terület látható, míg a Tisza nagy kanyarulatánál kémények merednek az égre. A cukorgyár, a papírgyár vagy valamelyik fűrészüzem füstölhet a háttérben.

A múlt század húszas éveinek közepén – miközben éppen kimászott az ország az első világégés, a megcsonkítás traumájából, és éppen egy aktuális valutaválság kínozta -, az üzleti megfontolás azt diktálta, hogy új szálloda épüljön Szolnokon. Ne felejtsük el, ekkor már közel harminc éve működött a Nemzeti a Szapáry utcában, igaz termálfürdővel nem büszkélkedhetett.