2025.08.27. (szerda)

Eltűnt egy állomás

Eltűnt egy állomás

Dátum:

Elsőre azt is gondolhatnánk, hogy háborús képet látunk. Akinek azonban van némi köze Szolnokhoz, az pontosan tudja, hogy a fotón látható rombolást valamikor 1973-74 környékén végezték el.

Elsőre azt is gondolhatnánk, hogy háborús képet látunk. Akinek azonban van némi köze Szolnokhoz, az pontosan tudja, hogy a fotón látható rombolást valamikor 1973-74 környékén végezték el.

A második világháború vége felé készült fotókon jól látható, hogy a szolnoki vasútállomásból nem sok maradt. A bombázások iszonyatos károkat okoztak az éppen Szolnokon tartózkodó gördülőállományban, az itteni vasúti műtárgyakban, és úgy tudjuk, a vasútállomás korabeli épületében is. Van azonban egy érdekes felvetés, amin addig nem is gondolkodtam, amíg egy blogSzolnok olvasó fel nem hívta rá a figyelmemet. Mégpedig: ha a vasútállomás főépülete oly menthetetlenül megsérül 1944-ben, akkor miként szolgálhatta az utasokat még majdnem három évtizeden keresztül? Ma már csak puszta okoskodás, de tegyük fel a kérdést! Esetleg meg lehetett volna menteni?

Feltételezhetjük: ha meg is lehetett volna menteni az épületet, a döntéshozók, a város fennállásának 900. évfordulójára készülve, más tervet fogadtak el. Nem tudom, a hetvenes évek első éveiben milyen állapotban leledzett a mai Jubileum tér és környéke, az azonban ma már jól látható, hogy akkoriban egy új városrész épült itt fel. A 900 éves évfordulóra ugyanis nemcsak az új vasútállomás készült el, hanem a kép hátterében még épülő 24 emeletes, a Szolnok ABC és fölötte az étterem, a ma is használt buszállomás, és a teret övező lakóházak valamint boltok. Talán nem tévedek, ha azt mondom, egy-két ezer ember biztosan új otthonra lelt 1975-ben, amikor nagyjából befejeződtek a fejlesztések.

De visszatérve a mellékelt fotóra. Látható, hogy az állomásépület mellett álló – egyébként a maga nemében szép – szolgálati épület, a nagy építkezés idején már készen volt. Ha jól tudom, ez egy jóval korábbi, de félbe maradt állomásépítés eredményeként született. Az is látszik, hogy a régi, éppen bontott állomásépület mögött már ott az új tömb. Talán nem tévedek, ha azt mondom, a lebontásra ítélt vasútállomás épület valahol a mai 1-4-es vágányok helyén állt.

Emlékek nem fűznek hozzá, nem tudom, hogy a régi állomás szép volt vagy sem. Azt tudom, hogy ahol megőrizték és karban tartják az ilyen épületeket – például az elég sokat szenvedett Elzászban -, ott ma a város és a vasút díszei.

Viszont abban biztos vagyok, hogy az 1975-ben épült állomásépület sokkal szebb lehetne, ha legalább rendesen kitakarítanák, kicsit felújítanák, és a helyiségeket az eredeti funkciókra használnák. Mert, ha így marad minden, akkor a város alapításának 950. évfordulójára ismét jöhetnek a buldózerek, és építhetünk egy új állomást.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Hamis gőzős a szolnoki kanyarban

Az ennek a minimum 117 éves képnek a bal szélén feltűnő gőzhajó valószínű, hogy soha sem volt látható Szolnokon. A folyó partján álldogáló kalapos úr viszont olyan, mintha már másik múlt század elejei szolnoki képen is megörökítették volna. A Hajdúságból a Vajdaságba tartott e képeslap feladója.

Mikor repültek?

Mikor készülhetett ez a légi felvétel Szolnokról? Teszi fel a kérdést a blogSzolnok e képet beküldő olvasója. Kérdésére akkor tudunk körülbelüli választ adni, ha szépen végigjátsszuk, hogy már mi látható, és még mi nem látható az átalakuló belvárosban.

Újabb Szapáry és Szigeti

Ha anno nem kap engedélyt a Kereskedelmi Bank, hogy a Szapáry és a Gorove utcák torkolatához szecessziós bérházat építsen, valószínűleg nem marad fenn ennyi fotó Szolnok korzójáról sem. Mert Szigeti Henrik nem bérelhetett volna műtermet annak a háznak a második emeleten.

A szolnoki Gorove úton 1929-ben

A szolnoki Gorove - ma Kossuth Lajos - útra 1929 kora tavaszán kiért a piac a város főteréről. A Népbank tetején álló Hermész-szobor elégedetten tekinthetett le a zsúfolt főutcán hömpölygő tömegre, a szódás lovaskocsijára, a szénás szekérre, az épülő Nerfeld- palotára és Madas-házra.