Nálam idősebbek biztosan meg tudják mondani, hogy az egykori Dami lelátós, fedett medencéjének jellegzetes épületét mikor húzták fel. Egy képeslap tanúsága szerint ugyanakkor, amikor a színház melletti tízemeletest.

Lehet azon veszekedni, hogy a Damit le kellet-e bontani, vagy sem. Ettől azonban az elbontás ténye tény marad. Azon viszont kár lenne vitatkozni, hogy a Damjanich uszoda évtizedeken keresztül sokak életében meghatározó hely volt. És amikor rábukkantam erre a felvételre, az is eszembe jutott, hogy az eldózerolt fedett medence épülete a maga nemében egész különleges volt. Igaz, csak a Tisza-part felől vagy a hídról nézve. Sajnos nem tudom, ki és mikor tervezte, volt-e benne valami plusz szándék, az azonban vitathatatlan – vagy csak a mából nézve tűnik úgy -, a maga nemében szép volt. És egy kicsit hiányzik is.

Ugyanezt nem tudom elmondani a fedett uszodával – a mellékelt képeslap tanúsága szerint – egy időben, a színház mellett épült tízemeletesről. Nem tudom elképzelni, ki volt az a városi főépítész, aki áldását adta ennek a förmedvénynek a felhúzására. Kíváncsi lennék, ki és mivel tudta megindokolni, hogy a három templom tornya által uralt látványba egy ilyen ordenáréval bele kell rondítani. Elhiszem, hogy azokból a lakásokból kitűnő a panoráma, de csak azért, mert a bent levők nem látják magát az épületet. Ha egyszer feltörne az olaj a Szandai-réten, vagy valamelyik gátoldalban rábukkannánk Attila valamennyi kincsére, és már tényleg nem tudnánk mire költeni a pénzünket, lenne egy bontási ötletem.

Mert be kell látnunk, hogy nem mindig hálás az utókor egy-egy építkezésért, vagy bontásért. És ugyanazt az épületet is tudjuk másként látni, ha ahhoz személyes emlékek fűznek.