2025.08.27. (szerda)

Jó döntés volt?

Jó döntés volt?

Dátum:

Nemcsak a felirat, de a jellegzetes híd és a Damjanich-emlékmű is elárulja, hogy hol készült ez a fotó. Valamikor a hatvanas években, amikor a torkolat környéke még a Tabánra, és nem egy lakótelepre hasonlított.

Nemcsak a felirat, de a jellegzetes híd és a Damjanich-emlékmű is elárulja, hogy hol készült ez a fotó. Valamikor a hatvanas években, amikor a torkolat környéke még a Tabánra, és nem egy lakótelepre hasonlított.

A szocialista városépítészetnek van Szolnokon néhány elképesztő „csodája”. A legborzasztóbb a színház mellé épített tízemeletes szörnyeteg, amelyről már többször megemlékeztem. Egy olvasói reagálásból tudható, hogy azt 1966-67 körül biggyesztették a helyére. Kellően elrontva ezzel a három templom Tisza felől ismert látványát. Az pedig egy eddig nem igazolt legenda, hogy a lakóház építésénél a katonai lobbi volt az erősebb a városinál.

A szocializmus éveinek másik nagy – ám félbe maradt – alkotása az Aba-Novák Kulturális Központ és környéke. A hajdani Baross utcai házak, illetve az egykori zsidó negyed helyén először a pártház – „fehérház” – készült el, majd sorban a Centrum, a vízügyi székház, az ANKK, a Palikán Szálló, a Skála, és itt megszakadt a sor. Egy korábban, az Albumban már közölt fotón jól látható, hogy milyennek álmodták a tervezők ezt a területet. Míg el nem fogyott a pénz, és nem maradt félbe az új városközpont kialakítása. (Lásd a Jászkürt utca megmaradt bérházát.)

A mellékelt képeslapot nézegetve jutott eszembe, hogy azért a Tisza és a Zagyva torkolatának átalakítása is nagy tervezői fantáziára és szépérzékre vall. Ezen a képen még látható az a parasztház, ami a mai „olajos házak” helyén egykor állt. Mivel a Zagyva-híd már jelenlegi formájában látható a képen, feltételezhető, hogy a Tisza-híddal egybekötött felújítása, tehát 1961 után készült a felvétel. Hogy mikor, nem tudom, de valaki biztos elárulja majd, hogy mikor is kerültek a torkolathoz az „olajos házak”. (Amelyben, ha jól tudom, Szolnok jelentős iparvállalatának, a Kőolajkutatónak a dolgozói kaphattak lakást.)

A két ház, a megerősített mellvéd ma már hozzátartozik a városképhez, sokan talán meg sem ismernénk a torkolatot ezek nélkül. De azért ezt a régi képet nézegetve felmerül a kérdés, hogy annak idején, jó döntést hoztak, akik megtervezték és engedélyezték ennek a két toronynak a felhúzását itt?

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Korszak miatt érdekes mozaik

A mából nézve semmi különös nincs ezen a szolnoki mozaiklapon. A fekvő képek nagypéldányszámú anzikszokon is megjelentek önállóan. Meglepővé a kiadás időszaka, a "legvadabb" Rákosi-kor teszi. Az állóképen a szolnoki ferences templom látható, márpedig a rendet 1950-ben feloszlatták.

Szolnoki lámpák és kirakatok

Róth Dezső szolnoki papírkereskedő adta ki ezt a színezett képeslapot, aminek az itt bemutatott példányát Bőcsre 1913. április 19-én küldték Bőcsre, Borsod megyébe. A felvétel legalább két évvel korábban készült, hiszen a jobb oldalán látható Kádár cukrászda épülete még földszintes.

Az első felújítás után

A Szabadság tér 2. szám alatt álló lakóházáról a húszas évek végén készülhetett ez a felvétel, amely Faragó Sándor papíráruházának kiadásában maradt ránk képeslapon. Azaz a fotózáskor alig húszéves ház már túl volt az első jelentős felújításán, amit az elhelyezkedésének köszönhetett.

A Sirály másodszor

Az utolsó szolnoki, tiszai fahidat ábrázoló képeslapot akkor küldték innen Bécsbe, amikor az eredetileg Obermayer Lajos által ácsolt átkelőnek már nyoma sem volt. A Sirály nevű kis gőzös azonban egész biztos, hogy minimum hat, de inkább tíz évvel korábban került Ragács Gyula lencséje elé.