2025.08.27. (szerda)

Harmincas évek

Harmincas évek

Dátum:

Ritkán kerül a kezembe olyan régi szolnoki felvétel, amelyen nemcsak épületek, de emberek is láthatók. Az ilyen képek általában nem a képeslapgyűjteményekben, hanem a családi képarchívumban bukkanhatnak fel.

Ritkán kerül a kezembe olyan régi szolnoki felvétel, amelyen nemcsak épületek, de emberek is láthatók. Az ilyen képek általában nem a képeslapgyűjteményekben, hanem a családi képarchívumban bukkanhatnak fel.

Kádár Zoltán hívta fel a figyelmemet a Fortepan.hu-ra felkerült újabb érdekes, szolnoki képre. Jó lenne tudni, hogy a képet ki töltötte fel oda, és vajon mi lehet a fotó keletkezésének története. A felvétel igazi különlegessége ugyanis, hogy a kora tavaszi időben készült képen a húszas-harmincas évek divatját is megfigyelhetjük. A beállításból, a kicsit megdőlt képből arra következtetek, hogy nem profi fotós munkájával van dolgunk, hanem valaki a saját örömére fotózhatott annak idején, a Tisza partján. Feltételezem azt is, hogy ez a kép már egy kisebb méretű, kézi kamerával készülhetett, ami azonban akkoriban nem tartozott az olcsó berendezések közé. Tehát a képet egy elszánt, de tehetős hobbifotós kattinthatta 70-80 évvel ezelőtt.

A felvétel a mai Béres József sétányt mutatja, a Verseghy park felől fotózva. A háttérben a kettővel korábbi Tisza-híd látható, amely a két világháború között kötötte össze a Tisza két partját. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a budapesti Szabadság-hídra – egykor Ferenc József-híd – hasonlító folyami átkelő volt a város eddigi legszebb közúti hídja. Amelyről tudjuk, hogy alaposan megszenvedte a Tanácsköztársaság végén a város ostromát, majd a második világháborúban a Tiszába robbantották. És, valljuk be, amelynek 100 éves születésnapjáról alaposan megfeledkeztünk, pedig ez volt Szolnok első vasszerkezetű hídja.

A képen az is jól látható, hogy a parkot nem sokkal korábban alakíthatták ki, hiszen az előtérben álló fák mellett még ott vannak a támasztékok. Nem értek hozzá, ezért jó lenne tudni, hogy ezek a fák a mai gesztenyefák fiatal korukban, vagy az elmúlt évtizedekben volt egy facsere a parkban. Érdemes azt is észrevenni, hogy a parkban ma is ott álló szobor már ezen a képen is feltűnik – a bal sarokban -, illetve, hogy a Tisza felől még hiányzik a sétány korlátja.

Talán az első kora tavaszi napsütés sétálóit örökítette meg az alkalmi fotós a múlt század húszas-harmincas éveiben. Amikor a Tisza partján a nők még kalapban, térd alá érő szoknyában és kabátban, az urak pedig szigorúan fehér ingben és zakóban sétáltak.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Emlék az elsodort hídnak?

Ha e képeslap nyomdába adásakor rá merték írni, hogy "Régi tiszahíd", akkor talán joggal feltételezhetjük: e lap az első vasból és betonból emelt szolnoki Tisza-híd átadása után jelent meg. De miért tartották akkor fontosnak, hogy képeslapra kerüljön a régi, ráadásul megrongálódott híd? Nem hinném, hogy kortörténeti dokumentumot akartak hátrahagyni. Holott sikerült.

Száz éve a nagytemplom előtt

Szolnok legrégebbi tere nagyjából száz évvel ezelőtt, amikor még neve sem volt, és a Kálvária is a templom főbejáratának vonalában állt. Sőt, ez utóbbit lámpa világította meg, igaz, tövében talán koldus kuporgott. Faragó Sándor képeslapján még egy szekér is fordul a rendház ajtajánál.

Ságvári ’63

Öt és fél évtizeddel ezelőtt a Szapáry út nagyjából úgy nézett ki, mint ma. Igaz, még Ságvárinak hívták, osztott pályás volt az úttest, működött a Tünde, könyvesbolt és hentes volt az elején. A végén pedig raktárnak használták a Zsinagógát. Wartburg, Moszkvics, Trabant, Skoda parkolt a járda szélén.

Egykori érkezés a Kossuth térre

A XIX-XX. század fordulóján Szolnok főterére, a mai Kossuth térre érkezőt ez a kép fogadhatta. A századfordulón kiadott képeslaphoz használható fotót - minden bizonnyal - az egykoron a mai Szapáry-Baross utca kereszteződésében álló Kereskedelmi Bank ablakából készítették.