Aki szolnoki és ránéz erre a képre, azonnal sorolja, hogy a közgé, a bábaképző, a megyei kapitányság, a gépipari és az Eötvös téri víztorony látható rajta. Valamikor a hatvanas évek elején, amikor ez az utca éppen a Tanácsköztársaság nevet viselte.

Nem tudom, mikor változott meg a képeslapküldők szokása, de az biztos, hogy alig találni a második világháború előtt feladott lapok között olyat, amelyiknél a feladó megfeledkezett volna a keltezésről. Gondolom, senki sem azért tett így, hogy az évtizedekkel későbbi gyűjtőknek könnyebb dolguk legyen a képek datálásával. Hanem, mert így volt természetes, avagy az iskolázott emberek tanultak olyan tantárgyat, hogy levelezés, és így tudták, mi illik.

Ráadásul a második, de főleg az első világháború előtt még az is előfordult, hogy a képeslapokra a kiadás évét is rányomtatták, amiért a mából nézve, csak hálásak lehetünk. Arról a szubjektív megállapításomról pedig már ne is nagyon beszéljünk, hogy az 1945 előtti stemplik is mintha jobb minőségűek lettek volna, mert némelyik még száz év távlatából is pontosan kiolvasható.

Nem úgy, mint az itt látható képeslap esetében, amelyikre nemcsak a feladó és a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat nem tett évszámot, de a postai pecsét is értékelhetetlen. Így csak okoskodni lehet, hogy Fényes Tamás, az MTI fotóriportere mikor készíthette ezt a felvételt.

A közgé ugye valamikor a második világháború után lett befejezve, és a nagyposta mellett Szolnoknak a másik, a bauhaus stílus nyomait magán viseli épülete. A mellette álló bábaképző a húszas években épült, és talán nem tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy a fotózás pillanatában is éppen vajúdhatott benne néhány kismama. A harmadik épület a megyei rendőrkapitányság, ami a sor legrégebbi házában, az 1914-ben átadott polgári fiúiskolában rendezkedett be a második világháború után. Az iskolasor utolsó, a kép legtávolabbi épülete pedig az 1927-ben elkészült gépipari, ami mögül a jó két évtizeddel öregebb víztorony kandikál ki. Miután az MTI készítette a fotót, biztosak lehetünk abban, hogy a második világháború utáni a kép. És az is valószínű, hogy a hatvanas évek vége előtt kattant a gép, hiszen a jobb alsó sarokban még nem áll az Állami Építőipari Vállalat munkásszállója, a mai városi kollégium épülete. A pontos datáláshoz talán az autóbusz visz a legközelebb, ha jól gondolom, ilyenek a hatvanas évek első felében jártak Szolnokon.

És ha már a kép helyett a szövegoldal elemzésével kezdtem, had fejezzem is be azzal. Ezt a képeslapot Irén küldte egy olyan kiskatonának, aki éppen Törökbálinton töltötte sorkatonai szolgálatát. Ám a szövegből az is kiderül, hogy Irén sem szolnoki lány volt, mert mint írja, éppen kirándulnak a városban.

Hát igen, így már érthető, hogy miért készült a hatvanas években olyan sok képeslap Szolnokról.