Rita nevű kedves olvasómtól kapott kép értéke számomra elsősorban az, hogy megmutatja, milyen is volt a Kossuth Lajos és a Kellner Gyula – akkor F. Bede László – utcák találkozása, mielőtt a megyei tervező vállalat úgy döntött, ide építi fel a korra jellemző székházát. Mint láthatjuk három, a korabeli városképbe se nagyon illő ház állt azon a telken – vagy telkeken -, amelyen ma az egykori tervezők épülete áll. A sarkon egy földszintes lakóház, majd két, nem túl impozáns boltépület következik, mielőtt tekintetünk a kaszinóig ér. Ha valaki esetleg tudja, hogy abban a két pici, utcai portálos épületben milyen üzletek működtek nagyjából a hatvanas évek első felében, kérem, árulja el.

Ami másodikra szembeötlik ezen a feltételezhetően családi album számára készült képen, az a kaszinó épületének lavór kék színe. Azt sajnos nem tudom, ez a XIX. század végén elkészült ház eredetileg milyen színű lehetett, de nehezen tudom elképzelni, hogy pont ilyen. Persze lehet, hogy csak a Technika Házának – ma ugye ez a neve – jelenlegi színe miatt furcsa ez a kékség, bár a megyeházának egykori kopottas okkere sem túl szívderítő. Ha poénkodni szeretnék, azt mondanám: biztos a korabeli funkciója miatt festhették kékre. Mert ugye sokan emlékeznek még azokra az időkre, amikor itt működött a Tisza Antal Úttörőház, ahol a kék nyakkendős kisdobosok is szívesen megfordultak. A fotó készítésének pillanatában már bő egy évtizede.

Természetesen további érdekességei is vannak ennek a fotónak. Nézzék csak meg a jobb szélén, milyen üzlet felirata látható! Állami fodrászat. Igen ott, ahol ma – és három évtizeddel ezelőtt is egészen biztosan – a Hatvanas ABC eladótere található. Lehet, hogy az egykori üzlet jóval kisebb volt, mint amilyennek ma ismerjük? Érdekelne, mikor szerezte meg a város elsőszámú élelmiszerüzlete a cukorgyári bérház alatti helyiségek mellett a szomszédos, bő negyven évvel idősebb ház alsó szintjét is. Ha valaki tudja, árulja el!

A szemlélődés természetesen ezzel sem érhet véget. Az utcabútorok, a táblák és a forgalom is megér egy-egy mondatot. A fák köré húzott hirdetőoszlopokból itt-ott még ma is találunk a városban, nagyjából hasonló állapotban. A szörnyű műkő virágtartók sem tűntek el fél évszázad alatt. Viszont a Kádár-korra oly jellemző utcai szemétgyűjtőknek ez a fajtája szinte teljesen kiveszett. Holott csak ezen a képen 40-50 méternyi utcaszakaszon három is található belőle. Több mint autóból az akkor még csak két sávra osztott 4-es főúton. A megyeháza előtt egy fehér púpos Warszava várakozik, bal szélen pedig egy bordó Skoda Octavia közeleg. Igaz, ha jobban megnézzük, néhány pillanat múlva akár egy busz is feltűnhetett volna, hiszen a buszmegállóban – ott, ahol ma is van – már elég sokan várakoznak.