Margit nagyon unatkozhatott a múlt század tízes éveiben Szolnokon. Legalábbis erről tanúskodik a Pesten maradt barátnőinek írt anziksz, amit Faragó Sándor kiadásában jelent meg levelezőlapon küldött, és képes oldalán mi ma bőven találhatunk nem unalmas látnivalót.

Ezt a képeslapot igazából a felhasznált, festett fotó előterében látható két facsemete miatt vettem meg. A fiatal növények ugyanis valahol az Árkád és az 1-es parkolója közötti zebra helyén, vagy attól egy kicsit a mai Szapáry és Baross utcák kereszteződésének közepe felé állhattak. Elválasztandó Szolnok korabeli főutcáját a Szapáry utat lezáró, szecessziós Kereskedelmi Bank előtti járdától. Ez a két, kis fa szépen megmutatja, hogy a belvároson áthaladó későbbi országos főút milyen szűkületen haladt át Szolnok korzójánál. Mivel a későbbi képeken nem nagyon látni terebélyes fákat a hatvanas években elbontott – ezen a képen ugye nem látható – banképület előtt, nem hinném, hogy ez a két csemete komolyabb kort élhetett volna meg.

Természetesen a kép – sok ma már nem létező – ház miatt is érdekes. A bal oldalon lévő földszintes, az utcafrontjuk alapján egyértelműen üzleteknek helyet adó házak a húszas évek végén tűntek el, amikor Nerfeld Ferenc felépítette üzletházát, amiben a megnyitás után negyven évvel tűz ütött ki. A három földszintes ház mellett a Szolnoki Hitelbank Rt. első, 1912-ben épített székházát látjuk, aminek a helyén negyedszázaddal később adták át a mai banképületet. A tűzfalra festett korabeli hirdetések közül csak a fölsőt, a bankét tudom azonosítani. Alatta mintha két nagy kép, középen pedig az ?olaj raktár? felirat lenne. E kétemeletes, magas tetejével az átellenben lévő Nemzeti Szállóra. illetve a Kossuth téren álló Népbankra hasonlító épület, valamint az utca másik oldalán lévő Kádár – ma Tünde – cukrászda emeletráépítése alapján mondhatjuk, hogy ezt a képeslapot csak 1912 után készíthették.

A Szapáry utca egykori páros oldalán – ma a másik irányból, a Tisza felől van a számozás – a következő három-négy földszintes épület egyértelműen a Hitelbank 1937-es bővítésének, majd jóval később a mellette lévő mai irodaház építésének, illetve a volt szakszervezeti – Ságvári – művelődési ház építésének estek áldozatul. Az utánuk következő egyemeletes házat viszont nem tudom azonosítani. Biztos vagyok benne, hogy nem a ma is álló, szecessziós küllemű volt Hazafias Népfront székház, mert az távolabb látható.

A kép jobb oldalán lévő házsor lényegében és szerencsére ma is a helyén van. A Kindlovics-bazár, a Kádár cukrászda, ha már nem is így néznek ki, de legalább állnak. A mellettük lévő földszintes ház helyén egy ronda beépítés található. Az ipartestület székháza – ma az utca legszebb homlokzatával – és a Nemzeti Szálló is áll, sőt a szálló mögül kikandikáló, már a Sütő köz túloldalán lévő két bérház is. Gyanítom, hogy a kép készítésekor a Sütő köz sarkán álló bárház viszont még nem volt meg.

Ha jobban szemügyre vesszük a képet, láthatjuk, hogy a múltszázad elején már komoly járdák voltak a szolnoki korzón. Fém villanyoszlopokon jutott el az áram – és talán a telefon is – a házakba, sőt ezek tartották a közvilágítás lámpáit is. Ha jól látom, az üzletek fölött cégérek hirdették a helyi üzleteket.

Mivel a képeslapról letépték a bélyeget, sajnos nem tudom – csak tippelem -, hogy Margit mikor időzött Szolnokon. A Kata és Anna hölgyeknek címzett anzikszából viszont kiderül, hogy rettenetesen unatkozik. A Pesten maradt lányokat valamelyik betegeskedő szomszéd meglátogatására ösztönzi, Marcsáról meg K.-ról érdeklődik, és nagyon várja a lányok válaszát. Mégpedig Szolnokra, a Városház utcába, a Nagy – ha jól olvasom – féle házba. Azaz a mai Táncsics Mihály utcába, amiből ugye 1894-ben lett Városház utca – Német helyett -, hogy aztán 1922-ben Gróf Apponyi Albertre változzon. Azaz Margit valamikor 1912 és 1922 között unatkozhatott Szolnokon.