A XX. század első másfél évtizedében készült képeslapot újévi üdvözletként küldték Szolnokról Segesvárra. Mivel németül íródott, lehet, hogy egy itt szolgáló szász katona postázta 1915. január elsején. Számomra azonban érdekesebb a megörökített mellékutca miatt.

A XX. század első évtizedeiben viszonylag sok fotó készülhetett Tisza-híd belvárosi hídfője felől a Szabadság térről. Legalábbis erre utalnak a megjelent képeslapok. Ezek szinte kizárólag a Gyömörey-féle, az 1880-as években épült palotát, illetve a nagyjából húsz évvel későbbi, sarki, tornyos épületet mutatják. És természetesen az 1869-ben felállított, a szolnoki csatának emléket állító obeliszket. A Gyömörey-féle háztól balra, a Varga jelenlegi új szárnya helyén egykor álló, kisebb utcafrontú házak majd csak más beállításokban jelennek meg. A tér Zagyva felé eső folytatásáról azonban kevés ábrázolást láttam eddig, így különösen értékes számomra ez az 1915 első napján feladott képeslap. (Csak most jut eszembe, hogy ezek szerint száz esztendővel ezelőtt az év legelső napján is működött a posta.)

Kicsit rejtélyes számomra, hogy a korabeli fotós – aki a hídfő Damjanich utca felőli oldaláról dolgozott – miért ezt a képkivágást választotta. Avagy, előfordulhatott az is, hogy ő csak fotózott, ebből a szögből vélte a legjobbnak a beállítást, és esetleg arra számított, hogy a képeslap kiadója majd megvágja a képet. Az ugyanis rendszeresen előfordult, hogy a képeslapnak szánt fotókon az utcákon mozgó emberek is szerepeltek, kevésbé mutatós részek azonban, ha lehetett, lemaradtak a képekről. Lehetséges, hogy a fővárosi kiadó számára nem volt annyira fontos, mit mutat meg Szolnokról? És a fent leírtak csak a szolnoki kiadású képeslapok esetében lenne igaz? Mert azok készítői tisztában voltak a képeslapok korabeli reklámértékével. Érdekes elemzést lehetne erről írni.

Az mindenesetre tény, hogy a furcsa beállításnak köszönhetően nemcsak a Szabadság tér egy évszázaddal ezelőtti állapotát figyelhetjük meg, hanem a melletti induló Halász – ma Balogh Kálmán – és Festő – ma Pólya Tibor – utcák elejét is. Azaz a Tabán belvároshoz legközelebb eső házait, amelyek mára teljesen eltűntek, sőt a Festő utca eleje a hatvanas évek hídépítésének köszönhetően alaposan meg is emelkedett.

Egyébként éppen a Tisza-híd miatt gondolom, hogy ez a kép 1911 vagy 1912 után készülhetett. Ha jobban megnézzük ugyanis a képeslapot, akkor nemcsak azt fedezhetjük fel, hogy a Szabadság tér már macskakővel van burkolva, de a jobb szélen azt is, hogy a hídról lefutó járda mellett szép vaskorlát fut. Nem hinném, hogy az 1909-es jeges ár által elsodort utolsó fahídhoz ilyen vezetett volna. Sokkal valószínűbb, hogy ezek a mára eltűnt korlátok az 1911-ben felavatott, első vashíd részeként készültek. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy hasonló formájú korlátokat ma is találunk Budapesten.