Valaki 1906. október 1-jén lekéste a csatlakozást Szajolnál, ezért úgy tűnt, a tervezettnél egy nappal később érkezhet Bajára. Ezt nem telefonon üzente meg, pláne nem SMS-t küldött, hanem egy lapot Szolnokról. Ami neki csak egy üzenet volt, nekünk viszont egy épület emléke, amire büszkék lehetünk.

A feladó neve sajnos nem derül ki e 109 éves képeslap szövegéből, csak annyi, hogy egy bizonyos Erzsikének küldte a lapot Szolnokról Szabolcsba. Mivel a címzetten keresztül szülei ölelését is üzente a lap révén, talán nem tévedünk, ha azt gondoljuk: az ismeretlen Szabolcsból utazott Szolnokon keresztül Bajára. Csak hát Szajolnál lekéste a csabai vonat csatlakozását, így a tervezettnél egy nappal tovább tartott az utazás, ami ugyan bosszantotta, de egy bizonyos Berti bácsinál el tudta tölteni az időt. Feltételezhetően Szolnokon. Mint írja, a bajai járásbíróval utazott együtt, amiből meg arra következtethetünk, hogy jobb módú vagy valami hivatalnokféle lehetett az illető.

Akit érthető módon egyáltalán nem érdekelt, hogy milyen lapot tud küldeni, ő csak üzenni akart szeretteinek. (És itt újra elmélázhatnánk azokon az időkön, amikor még a kézzel írott képeslapokon adhattak hírt magukról az utazók.)

Bízzunk benne, hogy ha az ismeretlen nem is, de Erzsike talán jobban megnézte ezt a képeslapot. Bár Szolnok belvárosából vagy jellegzetes épületeiből semmit sem láthatott, esetleg mégis rácsodálkozott erre a szép – nekem alpesi stílusúnak tűnő – épületre, ami a felirat szerint a „Szolnoki Evező egylet”. Ha kicsit is járatos volt korának dolgaiban, akkor megállapíthatta, hogy Szolnok egy tehetős hely, ha nemcsak evezős egylete van, de annak még ilyen szép csónakházra is futja. Azt persze nem feltételezhetjük, hogy az épület előterében lévő pályákat is azonosította, hiszen az előző századforduló környékén még egyáltalán nem volt közismert sport a tenisz.

A képeslapra ránéző szolnokiak 1906 körül persze már biztosan tudták, hogy ez az épület és a két teniszpálya a belvároshoz képest az akkor még fából ácsolt Tisza-híd túloldalán, az úgynevezett Móricz-ligetben található. Ha jól sejtem, a hídhoz közelebb, a ma pusztuló Aranylakat helyén állt Stőgermayer Antal azonos nevű, és meglehetősen jó hírű fogadója, majd attól kicsit bentebb ez a csónakház. A folyópartról nézve pedig előtte terület el a város egyik élővízi strandja. Mindezeket pedig az a jólét és polgárosodás hívta életre, aminek az alapjait a kiegyezés, a megyeszékhellyé válás és a város gazdasági megerősödése, fejlődése teremtette meg. Ami kitermelte azt a jómódú középosztályt, akik már a mai értelemben vett szabadidővel rendelkeztek, sőt a szabadidejükre pénzt is tudtak áldozni, mindezek következtében pedig igényük volt a szabadidő értelmes eltöltésére. És például evezni akartak, majd a csónakház megépülése után már teniszezni is. Miként tették ezt a fővárosiak, a balatonfürediek, netán a Monarchia távolabbi, hasonlóan fejlődő városainak lakói.

Aztán mindezt elsodorta az első világháború, aminek végén Szolnok román ostroma tette fel a pontot a pusztításra. Ami pedig elpusztult, arra néhány képeslap emlékeztet.