Fantasztikus lenne ismerni azoknak a történetét, akiknek ehhez a XIX. század utolsó évében Szolnokon készült, Budapesten postára adott és Amszterdamba címzett képeslaphoz közük volt. Ennél talán csak az lenne érdekesebb, ha tudhatnánk, hogy a Földesi Vilmának címzett anziksz miként élte túl az elmúlt 117 évet, és került vissza Magyarországra.

A szolnoki városházát és a Kossuth tér keleti oldalát ábrázoló képeslapot a XIX. század utolsó éveiben adta ki a Fuchs Lipót és fia cég. Akiket a fotó elkészítésében – vagy elkészíttetésében – nem csak az vezérelhetett, hogy az akkor alig negyedszázada megyeszékhely, másfél évtizede felépített, impozáns „városház épületét” megörökítsék, hanem hogy saját cégüknek is egy kis reklámot csináljanak. Ha ugyanis jobban megnézzük ezt a nagyjából a mai 1-es irodaház – Néplap székház – helyéről készített felvételt, akkor észrevehetjük, hogy Sebők Nándor és Kositzky György portáljai mellett a harmadik a Fuchs Lipót és fia cégé. Mint közismert, Szolnok új, emeletes városházáját 1884-ben úgy építette fel a város, hogy annak költségeit a földszinti üzlethelyiségek bérleti díjából törlesztette. Így lehetettek a Sebők és a Kositzky üzletek a mai házasságkötő terem helyén, Fuchsék cége pedig nagyjából a jelenlegi Sörárium lejáratánál.

Mivel a lapot 1899. szeptember 23-án adták Budapesten postára, és a képen látható fákon még viszonylag sok levél van, azt mondhatjuk, hogy a felvétel legkésőbb annak az évnek a nyarán készülhetett. Legkorábban pedig talán 1896-ban, merthogy a fotó bal szélén, nagyjából a mai Táncsics utca sarkánál mintha egy villanyoszlop állna, azaz csak a villamosítás indulása után dolgozhatott a fotós. Afelől se lehet kétségünk, hogy piaci napon exponált az ismeretlen, hiszen nagyon sokan vannak a téren. Ráadásul a jobb szélen, mintha földre pakolt kofák lennének, középtájon meg zsákok és mindenféle egyéb portékák. Ami ugye nem véletlen, hiszen a Kossuth tér egészen a második világháború utáni évekig Szolnok legfontosabb piactere volt.

Bár nem túl jó minőségű a kép, de érdemes néhány pillantást vetni a 117 évvel ezelőtt élt szolnokiak ruházatára – például az asszonyok hatalmas, több rétegű szoknyáira -, a közösségi közlekedést még majdnem háromnegyed évszázadon át szolgáló konflisokra, és hát a tér burkolatára. Ha jobban megnézzük, ez utóbbi olyan, mintha csíkokban valamiféle járdák, közöttük viszont csak a csupasz föld lett volna. És még egy érdekesség, amit ma már nem láthatnánk így: a városháza tetején sorakozó kéményeket. Mert ugye hol volt még a központi fűtés meg a gáz a XIX. század végén! Minden helyiséghez külön kályha dukált, amelyekhez pedig elég sok kémény kellett egy ekkora épületen.

A korabeli életkép megőrzése mellett ennek a képeslapnak a másik érdekessége, hogy nemcsak eljutott Amszterdamba a XIX. század utolsó évében, de onnan vissza is került Magyarországra. Jó lenne tudni, hogy a vajon miért Pesten adták postára ezt a lapot. Esetleg a címzettnek akartak örömet szerezni egy szolnoki fotóval? Vagy szimplán csak ez volt kéznél? Netán a feladó is szolnoki volt, de a megírt lapot már csak Pesten tudta feladni elfoglaltsága vagy utazása miatt?

Az mindenesetre tiszteletre méltó, hogy a szeptember 23-án feladott képeslap 27-én már a hollandiai Amszterdamban volt, azaz négy nap alatt kiért az üzenet. (Aki még emlékszik a Magyar Posta rendszerváltás előtti tempójára, vagy van szerencséje ma külföldre levelet küldeni, az érti igazán ennek a négy napnak a jelentőségét.)

Sajnos nem tudhatom, hogy Földesi Vilma mit keresett Amszterdamban. Ott tanult, oda ment férjhez vagy más miatt került távolra? Az azonban biztos, hogy ő is és a leszármazottai is nagy becsben tarthatták ezt a lapot, hisz mégiscsak túlélt két világháborút, ami Amszterdamban sem volt egyszerű. Nem tudom, hogy mikor és miként került vissza ez a lap Magyarországra, azt viszont igen, hogy néhány hete egy budapesti árverésen vettem, így 117 év után újra kiadási – „születési” – helyén, Szolnokon van.