Azért vettem meg ezt a szolnoki képeslapot, mert úgy éreztem, sok mindent látni rajta. A szökőkutak, a Munkásmozgalmi szobor, az 1-es számú irodaház tetején a neonreklámmal. Aztán felnagyítva észrevettem az úttörőket, és rá kellett jönnöm: 1963 késő tavaszán, ugyanazon a napon több kép is készült a Kossuth téren, amelyekből képeslap lett.

Bár nem szerepel nyomtatott dátum a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata által megjelentetett, a Fővárosi Fotó Vállalat munkatársa készítette fotót felhasználó képeslapon, mégis egészen biztos vagyok abban, hogy a kép valamikor 1963 májusában készült a szolnoki Kossuth téren. És ennek csak egyik oka, hogy Kovács Ferenc Munkásmozgalmi szobrát az év április 30-án avatta fel Czinege Lajos vezérezredes, Honvédelmi Miniszter, tehát korábban nem születhetett a kép. Ám, hogy nem sokkal a szobor leleplezése utáni a kép, azt egy négy évvel ezelőtti blogSzolnok Album bejegyzéssel (http://www.blogszolnok.hu/album_kossuth_teri_kisuttorok), és ahhoz kapcsolódó levélváltással (http://www.blogszolnok.hu/leveltar_irt_az_egyik_kis_uttoro) próbálnám alátámasztani.

Az ominózus cikk – Kossuth téri kisúttörők – arról a színes képeslapról szólt, ami szintén a főterünket mutatta, előterében öt kékszoknyás úttörővel. Nem sokkal a cikk megjelenése után jelentkezett Vasecz Istvánné Szegedről, aki azt írta, hogy ő a padon ülő úttörők egyike. Majd a levelezésünkből az is kiderült: az ismeretlen fotós kérte őket, hogy üljenek le a padra, és kvázi szereplői legyenek a majdani képeslapnak. Levelezésünk során azt is elárulta, hogy nem véletlenül jártak akkor a Kossuth téren, hanem az 1-es számú irodaházban rendezett orosz versenyre vártak. A kép készítésének dátumát a hölgy nem tudta pontosan megmondani, de úgy tippelte, hogy talán hetedikes lehetett, azaz 1962-ben született a fotó. És mivel azon a képen nem volt látható Kovács Ferenc monumentális szobra, ezt az évszámot akkor el is fogadtam.

A most bemutatásra szánt fekete-fehér képeslap alapján azonban azt kell mondanom, hogy az „egyik kisúttörő” bő fél évszázad távlatából rosszul emlékezhetett, mert a két anzikszhoz használt fotó ugyanazon a napon, a szobor miatt csak 1963-ban készülhetett. Csak éppen a fekete-fehér felvétel esetében a fotós a szobor túloldaláról dolgozott, így mindkét szökőkút és a teret közel három évtizeden keresztül meghatározó alkotás is ráfért a képre. Feltételezésem szerint ennek elkészítése után vehette rá az úttörő egyenruhába öltözött lányokat, hogy üljenek le a szobortól jobbra lévő padra – amin a fekete-fehér exponálásakor még egy napszemüveges nő ült -, majd felmászott a talapzatra, hogy színesben örökítse meg a tér keleti végét.

Az időbeli egybeesést csak részben igazolja az úttörők jelenléte, hiszen akár évente is rendezhettek orosz versenyt az akkor már a megyei napilapnak is otthont adó irodaházban. Bár kicsi az esélye, hogy pár éven belül mindkét pillanatból képeslap legyen. Azonban érdemes megnézni a két képen az irodaház azonos ablakait, pontosabban a Naptól védő fehér függönyök állását. Kizárt, hogy akár egy év elteltével ugyanúgy álljanak. Márpedig a két képen egyformán látszó öt ablakban ugyanolyan helyzetben vannak a függönyök.

Aminek csak annyi a jelentősége, hogy kijelenthetjük: 1963 késő tavaszán így nézett ki a szolnoki Kossuth tér keleti fele. Azaz, miként a bal oldalon látjuk, még a helyén volt a Tiszavidéki Takarékpénztár épülete, aminek a helyén ma egy „modern” lakóház van. A felvételen ugyan nem látszik, de feltételezhetjük, hogy a mai könyvtár épületében a fotózáskor még az állampárt és a munkásőrség irodái voltak. Sőt, immár azt is biztosan állíthatjuk, hogy a teret a szoborhoz hasonlóan meghatározó neonreklám 1963 tavaszára a helyére került. És, ha egy kicsit a kép jobb oldalát is megfigyeljük, akkor az is tudható, hogy az egykori Halászcsárda kerthelyisége helyére addigra a járási tanács irodaházát is felhúzták.

Számomra mindez nemcsak érdekes, de tanulságos is, mert azt mutatja: egy régi fotón mennyire fontossá válhatnak az apró, talán a fotós által észre sem vett részletek.