Nekem olyan, mintha egy ünnepi riportfotóból született volna ez a képeslap. Csak éppen nagyjából száztíz év távlatából azt nem lehet tudni, mit ünnepelhettek a Megyeházánál, és miért volt fellobogózva a Gorove, azaz a mai Kossuth utca eleje. És persze a palotasor előtti fákról is érdemes beszélni.

Ez a mai szemmel nézve nem túl jó minőségű fotó szerintem a múlt század első évtizedének végén készülhetett, hiszen a felvétel bal oldalán látható palotasorban már ott látjuk a biztosítós bérházat. Márpedig a mai Dózsa György út sarkán álló, sárga-bordó vakolású, kétemeletes lakóház – ezen a felvételen a harmadik – utolsóként került a sorba. A „szolnoki paloták” közül a legidősebb a mai Varga épülete, ami a fotózáskor éppen postaként és lakóházként funkcionált. Valamivel fiatalabb a mögötte homályba vesző, jelenleg munkaügyi központként használt Gyömörey-féle lakóház. Az itt még egyemeletes bíróság 1891-ben készült el, a fotó előterében lévő Császi-féle ház, az Arany János utca egyik sarkán pedig néhány évvel később. A másik sarkon álló Mezőgazdasági Takarékpénztár méhkaptáros, szecessziós épületét 1899-ben adták át a korábban ezen a telken álló népiskola helyén.

Ugyancsak a fenti időpontot valószínűsítik a viszonylag frissen ültetett fák az utca páratlan oldalán. Ismert ugyanis olyan szolnoki, a Megyeházát a másik irányból mutató felvétel, amely ugyancsak nagyjából száztíz évvel ezelőtti, és hasonló méretű fákat látunk rajtuk. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a Gorove/Kossuth utca ezen szakaszán, szinte húszévente kivágták és újraültették a fákat. Az 1920-as évekből származó képeslapon ugyanis ilyesmi korú csemetéket láthatunk, majd a hatvanas években nyoma sincs a fáknak. Szóval akár azt is mondhatjuk, hogy a legrosszabb túlélési mutatókkal a Szolnok főutcájára ültette fákkal bírnak az elmúlt bő évszázadot vizsgálva.

A körülbelül a mai buszmegálló helyéről készült fotó igazi különlegessége azonban nem a sokszor megörökített palotasor, vagy a facsemeték, hanem a házak homlokzatain és a villanyoszlopokon is látható lobogók. Amelyek közül kettőre hívnám fel a figyelmet. A Megyeháza tetején lévő mérete és állása alapján már-már életszerűtlennek tűnik, bár kizártnak tartom, hogy később retusálták volna a képre. A másik, a felvétel jobb oldalán létható első oszlopon lévő, amely az összes többi, magyar zászlóval szemben csak kétszínű. Rávághatnánk, hogy ez a város vagy a megye kék-sárga lobogója, de akár azt is mondhatnánk, hogy ez a Habsburgok fekete-sárga zászlaja, ami ekkoriban, a dualista államban, az Osztrák Császárságot is jelképezte.

Az mindenesetre biztos, hogy valami jelentősebb ünnep lehetett a fotózás napján a városban, hiszen egész komoly tömeg látható a Megyeháza előtt. Fiákerek, hintók, különböző lovas kocsik látszanak az épület előtt, sőt olyan, mintha a járókelők közül többen is nem a fotóst, hanem az eseményeket figyelnék. Márpedig, ha ez így van, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a fővárosi „Vasúti levelezőlapárusítás” gondozásában megjelent képeslaphoz egy korabeli riportfotót használtak. Ami legalább annyira ritka a Szolnokról megjelent képeslapok között, mint a város egy részének ünnepi díszben való megmutatása.