Nagyjából a mai Kossuth téri lottózó környékéről készült ez a képeslappá lett fotó, szerintem 1905 előtt. Számomra a bal szélén lévő, földszintes üzlet teszi izgalmassá, no meg a Steiner-féle házon lévő cégére, amihez hasonlót, százévesnél régebbi szolnoki fotón még nem láttam. No meg egy másik, nagyon hasonló szolnoki lappal való összehasonlítás.
Egy nagyon hasonló képeslapot mutattam be tavaly december elején „Kossuth tér anno 1905” címmel a blogSzolnok Album rovatában. Elsőre azt gondoltam, ugyanazzal a fotóval, vagy ugyanazon a napon készült képpel van dolgom. A másik képeslaphoz használt felvétel is szinte ugyanarról a helyről készült, ugyanúgy a Kossuth teret és a Steiner-féle ház sarkát mutatja, és a kamerába bámuló gyerekek is nagyon hasonlóak. Jobban megnézve azonban egyértelműen látszik, hogy minimum egy év különbséggel készült a két felvétel.
A mostani cikk tárgyát képező képeslapot 1915-ben küldte Béla Szolnokról Nagykőrösre, egy bizonyos Somogyi Sándor harmadéves tanárjelölt úrnak, akivel komoly barátságban lehettek. Amit nemcsak az eredeti, ceruzával írt szöveg támaszt alá, hanem a valószínűleg évekkel később, tintával ráírt megjegyzés is, miszerint „de jó volt, mikor ezt kaptam”. Amit már csak azért is érdemes citálni, mert jól mutatja, hogy a korabeli képeslapoknak milyen személyes értéke lehetett, sokat közülük évekig őrizgettek a címzettek. Ez pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy száz év távlatából előkerüljenek ilyen régi lapok, és nem utolsó sorban Szolnokot ábrázoló fotók.
Annak ellenére, hogy Béla tíz évvel később adta fel a képeslapját, mint a cikk elején említett, korábban bemutatott anzikszot annak írója, a magam részéről biztosra veszem: ez az idősebb felvétel. A későbbi postára adását, forgalomba kerülését pedig egész egyszerűen a háborús évvel magyaráznám, illetve azzal, hogy egy ilyen felvétel vagy képeslap nem avult el gyorsan.
Hogy ez a régebbi felvétel, azt a Steiner-ház sarkától hiányzó villanyoszloppal, illetve a Kossuth téren még nem látható kandeláberrel magyaráznám. Nem tartom ugyanis valószínűnek, hogy a szűk évtizeddel korábban indult városi villamosítás során előbb kihelyeztek volna két ilyen műszaki tárgyat, majd egy éven belül mind a kettőt elbontották. Azt ugyanis, hogy a két felvétel születése között szűk év lehet a különbség, a mindkét képen látható facsemeték igazolják, amelyek között szinte csak a lombkorona jelent különbséget. Szóval azt gondolom, hogy a hibásan „Piacztér” feliratú lap valamikor 1904 őszén, míg a másik, a szintén hibásan „Fő-tér” jelöléssel ellátott anziksz a következő év tavaszán vagy nyarán készült. A hibás felirat – ekkor már bő tíz éve Kossuth tér a város főterének, egyben piacterének a neve – egyébként arra utal, hogy ezeket a lapokat nem Szolnokon gyártották.
A régebbi képet is piaci napon készítette az ismeretlen fotós. Jól látszanak ugyanis a 68-as obeliszk körül az árusok sátrai, illetve a sátrak mögül – a mi nézőpontunkból, hozzánk közelebb – a földről áruló kofák. Ez lehet az oka annak is, hogy viszonylag sokan láthatóak a felvételen, és a fotóst bámuló gyerekeken kívül mindenki a piac felé siet, vagy onnan tart a Baross utca irányába. Ne felejtsük el, hogy a XX. század elején maximum szatócsboltok működtek Szolnokon (is), továbbá nem voltak hűtőszekrények sem, így a városi lakosság ellátása szempontjából nagy jelentőségük volt a két-háromnaponta rendezett piacoknak. Szolnok előző századfordulós fejlődését és méreteit jól mutatja, hogy a városi piac nemcsak a Kossuth teret foglalta el, hanem lényegében a hídig, a Tisza felé haladó mellékutcákban is zajlott a kereskedés.
Ami remekül hajtotta fel a vásárlókat az üzlethelyiséggel rendelkező kereskedőknek. Mint amilyen Halmi Miksa is lehetett, akinek üzlete a felvétel bal szélén áll. Ha jól látom, divat- és rövidáruval kereskedhetett. Az L alaprajzú, udvari bejáratával a Hubay utcáig érő ház egyébként a hatvanas évek elejéig állt a Kossuth utca 17. számú telken, majd szerintem az úgynevezett „fradi-ház” építésével, pár évvel a Steiner-féle emeletes ház szanálása előtt bontották el. Kérdés számomra, hogy az egyébként láthatóan jól menő kereskedő – hatalmas portál, gazdag árukészlet – ezen a remek, bár szűk telken miért nem épített emeletes házat. Vagy akart, csak aztán a történelem közbeszólt?
Mint a cikk elején említettem, van a felvételnek még egy érdekessége. A Steiner-féle ház közelebbi sarkán, Both Dezső üzlete fölött egy betűkből összeállított cégér lóg. Mivel a betűk a piactér felé néznek, egyszerűen nem tudom kivenni, hogy milyen felirat lehetett rajta. Ami azért is kár, mert Szolnokra valamiért nem voltak jellemzőek az üzletek bejárata fölé lógatott cégérek, így egy igazi ritkaságot őrzött meg ez az 1904-ben készült, 1915-ben képeslappá lett felvétel.
