2025.08.27. (szerda)

Iskola délután négy húszkor

Iskola délután négy húszkor

Dátum:

A nagy világgazdasági válság idején készülhetett ez a fénykép Szolnokon. Nem a Templom, hanem a Baross utcában, tehát nem a mostanában megújult, a Belvárosi Nagytemplom mellett lévő polgári leányiskolát mutatja, hanem a fotózás idején már legalább egy évtizede működött polgári fiúiskolát. Amiben jelenleg a megyei rendőrkapitányság működik.

A nagy világgazdasági válság idején készülhetett ez a fénykép Szolnokon. Nem a Templom, hanem a Baross utcában, tehát nem a mostanában megújult, a Belvárosi Nagytemplom mellett lévő polgári leányiskolát mutatja, hanem a fotózás idején már legalább egy évtizede működött polgári fiúiskolát. Amiben jelenleg a megyei rendőrkapitányság működik.

Így nézhetett ki eredetileg a Baross utcai polgári fiúiskola épülete, amit a Templom utcai párjához hasonlóan az első világháború előtt kezdtek építeni, de a világégés miatt csak évekkel később kezdhette betölteni tervezett funkcióját. Az épületben a második világháború végéig – tehát nagyjából negyedszázadon át – fiúiskola működött, amelynek igazgatói lakásában Móra Ferenc is többször megfordult, hiszen az intézményt vezető testvére és édesanyja is ott lakott. A második világháború első éveiben a Felsőkereskedelmi Iskola – azaz a Közgé jogelődje – is ebben az épületben működött, pontosabban a lassan készülő új otthona miatt ide kényszerült társbérletbe a kisebb fiúk közé. Hogy pontosan mikor és miért lett az épületből rendőrség – az ötvenes években készült fotókon már ez a funkciója – sajnos nem tudom. Talán Szolnok lakosságának háborús csökkenése vagy a kommunista államrendőrség felduzzasztása állhatott a döntés mögött. Az mindenesetre rettentő érdekes, hogy a környéket ért 1944-es bombatámadást az épület viszonylag jól átvészelte, ami persze ugyancsak magyarázat lehet a rendőrök beköltözésére.

E képeslappá lett fotó egészen biztosan a húszas évek végén készült, hiszen a szolnoki iskolasor már nemcsak a fiúiskolából állt. A felvétel jobb alsó sarkában a Fémipari Iskola – Gépipari – kerítése látható, előtte egészen fiatal facsemetékkel. Ha megengedjük azt a feltételezést, hogy ezeket a csemetéket a gépipari átadása, tehát 1927 után ültették, akkor ez a felvétel tényleg csak 1928-29 körül készülhetett. Amit alátámaszt a fiúiskola másik oldalán álló Bábaképző is, hiszen azt egy évvel a Gépipari előtt adták át. És, ha már abba az irányba nézünk, akkor nyugodtan megállapíthatjuk: a fotó nem készülhetett a második világháború idején, hiszen akkor a Bábaképzőn túl már látszódnia kellene a Közgé építésének.

De térjünk vissza a kép középpontjában lévő polgári fiúiskolához! Ami a fotózás pillanatában már csendes lehetett. Hiszen a fotós egy késő tavaszi délutánon dolgozott, egészen pontosan 16 óra 20 perc körül, amit az épület tetején lévő toronyóra árul el. Hogy az miért került annak idején oda? Mert a XX. század elején egyáltalán nem volt természetes, hogy óra legyen az emberek – főleg a gyerekek – karján vagy zsebében, így a legtöbben csak közterületi időmérőkről tájékozódhattak. És mivel a Baross utca környékén nincs magas templomtorony, teljesen logikus lehetett, hogy a tudás templomára kerül egy kis torony órával. Ami, ha jól tudom, éppen a háborús pusztításnak esett áldozatul.

Ám nemcsak az órás tornyot érdemes észrevenni az igényes küllemű épületen. Hanem például a gyönyörűen formált, meredek tetőt, ami a jelenleginél legalább kétszer magasabb. Nem tartom kizártnak: már a tervezéskor megfordult valakinek a fejében, hogy egyszer talán szükség lesz a gerendák és cserepek alatti rész beépítésére. Ugyancsak gyönyörűek a tető és a fal találkozásánál lévő ereszcsatorna-tartók díszítése, és a legtöbb ablakból a virágtartó sem hiányzik – igaz a locsolásról megfeledkező férfiakra jellemző módon, egyikben sincs virág. Nekem ugyancsak nagyon tetszenek a folyosókat az épület végénél lezáró, ívelt ablaksorok, amelyekből a hungarocell szigetelésnek köszönhetően mára aztán tényleg alig maradt valami.

A legszebb azonban az épület főbejáratának a környéke. Az intézmény határait téglából és fából készített praktikus kerítés jelöli ki – nem érdemes összehasonlítani a mai utódjával -, ami ívesen, mintegy ölelően, tölcsérszerűen (?), utat kijelölve vezet a kapuig. A pince miatt odáig felvezető lépcső fölött Kós Károlyt idéző, oszlopokon álló féltetőt látunk. Az első emelet közepén pedig egy boltíves erkélyt. Ez utóbbi gondolom, az igazgatói vagy a tanári szobából nyílhatott. Ezeknek sincs már nyomda.

Gondoljanak bele, milyen lehetett ebbe az épületbe a húszas években iskolába járni! Akkor, amikor a környéken ez volt a legnagyobb, és talán nem túlzás, a legszebb épület. Ami számomra nemcsak korabeli neve miatt érdemli ki a polgári jelzőt, hanem az egész kisugárzása miatt. Ha iskolát kellene rajzolnom, az valószínűleg ilyen lenne. Tekintélyes és kimért. Tetején órával, valódi csengővel és az épületben lakó pedellussal.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Változó környezet

Apró részletek utalnak arra, hogy ez a fotó 1963. május 1-jén készült a szolnoki Kossuth téren, nagyjából a Magyar utcai torkolattól. Érdemes összehasonlítani ezt a képet az éppen két hónappal korábban ugyanitt bemutatott fotóval, mert jól látszik, öt év alatt mennyit változott Szolnok főtere.

Boldog békeidők

"Jöjjenek, mert itt a fotográfus" - terjedhetett futótűzként a hír 1894 nyarán a 68-as gyalogezred újonnan elkészült szolnoki laktanyájában, és mire Szigeti Henrik felállította masináját a főépülettel és tiszti körlettel szemben, már vagy két tucat ember nézett a kamerájába.

Izgalmas háttér

Szerintem valamikor 1905 után, de még az első világháború előtt készülhetett az ehhez a képeslaphoz használt fotó. Amit nem az előtérben álló kaszinó, hanem megyeháza és kaszinó között látszó épület teszi igazán izgalmassá.

Szolnok főutcája az új műteremből

Azt feltételezem, hogy ez Szigeti Henrik egyik első fotója, amit a Kereskedelmi Bank második emeletére költöztetett műtermének ablakából készített. Igen, Szolnokon járunk, valamikor 1907 táján. A képen az akkori Gorove utca és a Kossuth tér látható. A Városháza tornyai, kupolái a leginkább felismerhetőek.