2026.07.27. (hétfő)

A három templom körül

A három templom körül

Dátum:

Az ehhez az 1915-ben kiadott, de csak 1917-ben postázott képeslaphoz használt eredeti felvételt valamikor 1905 és 1912 között készítette valaki a Tisza bal partjáról, a Móricz-ligetből. Meglehetősen magas vízállásnál, valamikor kora tavasszal, így jól látszik nemcsak a rakpart, de a három templom körül álló többi ház is.

Az ehhez az 1915-ben kiadott, de csak 1917-ben postázott képeslaphoz használt eredeti felvételt valamikor 1905 és 1912 között készítette valaki a Tisza bal partjáról, a Móricz-ligetből. Meglehetősen magas vízállásnál, valamikor kora tavasszal, így jól látszik nemcsak a rakpart, de a három templom körül álló többi ház is.

Hogy a fővárosi „Vasúti levelezőlapárusítás” gondozásában megjelent képeslaphoz használt felvétel csak 1905 után készülhetett azt a Barta-palota tűzfala bizonyítja. Ami ott látható a zsinagógától jobbra, a földszintes épületek mögött. Ugye ez az a gyönyörű, tornyos bérház, amelyik ma a Sóház út és a Tiszai hajósok tere sarkán áll, földszintjén étteremmel, emeletén nyelviskolával, múltjában az Államvédelmi Hatósággal. Azt pedig, hogy a fotósnak 1912 előtt kellett dolgoznia, egy hiányzó épület igazolja: a belvárosi nagytemplom és a zsinagóga között semmi nyoma az iskola épületének, amit 1913-14-ben húztak fel. Tehát talán nem túlzás azt mondani, hogy 110 évvel ezelőtt ez a kép tárulhatott mindazok elé, akik átballagtak a folyó várossal szemben partjára, és a Móricz-liget után elterülő ártári erdő széléről, vagy a Tiszán elhaladó hajóról szemlélték Szolnokot.

A város vallási toleranciáját, befogadó attitűdjét és nem utolsó sorban fejlődését mutató Tisza-parti három templomról már sok szó esett a blogSzolnok bejegyzéseiben is. A kép bal szélén látható katolikus belvárosi nagytemplom a XVIII. század közepére készült el. A jobb szélen látható református templomot 1894-ben adták át. A kettő között lévő zsinagóga pedig 1899 óta áll a Szapáry és a Templom út találkozásánál. A harmincas évek végéig nemcsak az épületek, de az ezeket látogató hívők is jól megfértek egymás mellett a városban.

Ezt a lapot azonban nem a három templom, hanem a körülöttük álló épületek miatt citálom, merthogy a színezés ellenére azon kevés felvételek egyikét őrzi, amin ezek a mára jórészt eltűnt házak jól láthatóak. Ha a belvárosi nagytemplom tövétől indulunk, akkor a mai Tiszaparti és Pálfy helyén az államrendőrség szétterülő épületét figyelhetjük meg. Később ebben a ma már nem létező Szigony és Őr utcák által közrefogott magas tetős épületben működött a helyi tűzoltóság, aminek megfigyelője a templom tornyát használhatta a város szemmel tartására. A hatvanas években aztán iskola lett belőle, hogy végül átadja helyét a két középiskolának. Későbbi térképek és képek alapján nekem úgy tűnik, hogy a katolikus templom és a zsinagóga között nem egyetlen hatalmas épület állt, hanem több, azonos magasságú, hosszú ház képe folyik egybe.

Átsétálva a mai Tiszai hajósok terén – ami ugye a kép készítésekor még nem létezett, csupán a Szapáry utca felső vége volt – először egy ismerős épület sziluettjét fedezhetjük fel. A mai Galéria étteremét, ami egyébként a környék legrégebbi, a zsinagógánál is előbb felhúzott épülete. Kész csoda, hogy több mint 120 év után még mindig áll, ráadásul homlokzatának vonala is jórészt megőrződött.

Továbbhaladva a református templom irányába, olyan épületeket láthatunk, amelyek legalább ötven-hatvan éve nincsenek már a helyükön. A Galéria étterem mellett álló, hosszú fehér ház vagy maradványai a hatvanas években tűntek el, míg református templom mögötti épület valamikor a második világháború előtt adta át a helyét a lelkészháznak. A felvétel legszélén, a Magyar utca sarkán feltűnő épület pedig a későbbi iskola, majd fiú kollégium, amit valamikor a kilencvenes években bontottak le, hogy aztán a mai „angyalos” társasház kerüljön a helyére.

Érdemes egy pillantást vetni a korabeli Tisza-partra is, ahol nyoma sincs semmiféle sétánynak, maximum valamiféle gátoldalnak, több lejáróval a folyóhoz. A fotózás pillanatához képest évtizedeket kell még várni arra, hogy a környékből egyfajta park, pihenőhely legyen. Az előző századforduló táján ugyanis még sokak számára a megélhetést jelenti a folyó és a partja, sőt talán a fotózáskor még vízért is járhattak a szolnoki lányok a Tiszára.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

120 éves szolnoki bringás?

A múlt század első évtizedében Szolnok már kerékpáros város. Legalábbis erre utal, hogy egy újabb 1905 és 1911 között készült szolnoki fotón bukkan fel biciklis. A Baross út felé tekert.

Zöldár a torkolatnál

Szigeti Henrik már a „szép Tisza-hídról” örökítette meg a Zagyva torkolatot. Aki viszont postázta ezt a képeslappá lett fotót, a szolnoki vártemplom tornyát már nem láthatta ilyennek.

Szabálytalanul Deáknak

Az 1904-ben Szolnokon szolgáló őrvezető lapja a postára adás napján megérkezett Kunmadarasra. Az érvényes szabályokat ugyan megszegte, de azért erre az anziksz készítői is ösztönözték.

Új év és Damjanich

Minden bizonnyal egy Pásztóról Szolnokra elszármazott hölgy küldte édesanyjának új évi üdvözletét az alig egyéves Damjanich-szoborral a nagy háború előtti utolsó békés szilveszterkor.