2025.08.27. (szerda)

„Pláza” a közházban

„Pláza” a közházban

Dátum:

Közismert, hogy Szolnok a megyeszékhelyhez méltó városházát kölcsönből építette 1882-84 között. A hitel visszafizetése pedig az épület földszintjén sorakozó üzletek bérleti díjából történt. A mellékelt képeslap azt is igazolja, hogy jó befektetés volt egykor a Kossuth téren üzletet működtetni, hisz akadt olyan, amelyik évtizedekig működött Szolnok egyik "plázájában".

Közismert, hogy Szolnok a megyeszékhelyhez méltó városházát kölcsönből építette 1882-84 között. A hitel visszafizetése pedig az épület földszintjén sorakozó üzletek bérleti díjából történt. A mellékelt képeslap azt is igazolja, hogy jó befektetés volt egykor a Kossuth téren üzletet működtetni, hisz akadt olyan, amelyik évtizedekig működött Szolnok egyik „plázájában”.

Sebők Nándor sarki divatüzlete már a XIX. század végén is fogadta vevőit. Igaz, akkor még nem ilyen szép, fából és üvegből épített portál mögött, mint 1930 körül, hanem csak szimplán, az épület eredeti homlokzata nyújtotta lehetőségeket kihasználva. Még nem néztem utána, hogy a Sebők-féle divatraktár mikor vette bérbe a Városháza Táncsics – akkor még Apponyi – utcai sarkán lévő üzlethelyiségét, miként annak sem, meddig működhetett ezen a helyen. Mivel a sok mindenről mesélő képeslapok alapján az biztos, hogy 1899-ben már nyitva volt, és 1940 körül is működnie kellett, megkockáztatom, hogy amíg üzletek lehettek a Városháza alatt, a Sebők család bérlő volt ott.

Valószínűleg nem azért, mert ezzel akart a korabeli városvezetésnek a kedvébe járni, hiszen akkor elég sokszor kellett volna köpönyeget fordítania. Sokkal inkább azért, mert a múlt század közepéig a Városháza előtti tér Szolnok piactere is volt. Azaz, akik be akartak vásárolni – legyenek szolnokiak vagy környékbeliek, esetleg átutazók -, azok biztos, hogy megfordultak a Kossuth téren. Amit 1880 körül az akkori városvezetés is felmérhetett – persze akkor még nem Kossuthnak nevezve a piacteret -, hiszen úgy kalkulált, hogy az új emeletes Városházában nemcsak az irodáknak, a polgármesteri szolgálati lakásnak lehet helyet szorítani, hanem az építkezés költségét finanszírozó, aztán meg a köznek bevételt termelő, jó pénzért bérbe adható üzlethelyiségeknek is.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy ha nem köszönt ránk a szocializmus, nem lesz Tanácsháza a Városházából, akkor esetleg még ma is üzletek sorakoznak az épület földszintjén. Persze, a történelem nem ismeri a „ha” szót, de azért mi nyugodtan eljátszhatunk a gondolattal, hogy akár még ma is ott lehetne Konsitzky György leszármazottainak üzlete, és bizony már az is túl lenne a százéves jubileumán. Hiszen a Sebők Nándor melletti – a fotók alapján italáruval foglalkozó – üzlet képe ugyanúgy ott van az 1899-es képeslapon, mint ezen a soha fel nem adott, a hátlapjára kézzel írt felirat szerint 1930-ban készült felvételen. Ami abban a három évtizedben talán csak annyiban változott, hogy a korábban az ajtó boltíve fölé helyezett – a szolnoki kiskereskedelem jelképének is tekinthető – faragott fehér kutya később vagy egy méterrel lentebbre került.

A Városháza főbejárata előtt még két további üzlet működött 1930 körül az épület földszintjén. A Konsitzky-féle bolt mellett a Sas Drogéria, azon túl pedig valamilyen papíráru kereskedés várta a vásárlókat. Ha pedig jól számolom, az épület másik oldalán is legalább négy-öt üzlet osztozhatott többek között azon a részen, ahol ma az ügyfélszolgálat üzemel. Az erkély alatt egy fodrász bejárata látszik, mellette pedig Szekeres Béla boltja, aki férfi és női divatárut, valamint kötött és szövött holmikat kínált. Még éppen kivehető a szomszédos portál felirata is, amin Klein Ignác neve olvasható, aki vaskereskedőként, edényáruk és háztartási cikkek eladásával foglalkozott. Ha pedig jól tippelek, és Klein úr üzlete nem volt sokkal nagyobb, mint a többi városházi bérlőé, akkor az épület Magyar utca felőli oldalán még legalább két boltnak kellett működnie.

Mindez pedig azt is jelentette, hogy a szolnoki Városháza is kvázi bazárként működött – hasonlóan a Szapáry és a Baross utca találkozásánál lévő Kindlovits bazárhoz -, azaz olyan „bérházként”, amelynek földszinti utcafrontján üzletek sorakoztak. Ám ez lehetett a városban a legelőkelőbb, hiszen mégiscsak a főtéren állt, mégiscsak a Szolnok Város Közházában működött, miként olvasható ez a díszterem fölötti feliraton.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Csak a Tisza

A budapesti Monostory György megbízásából dolgozó fotós a szolnoki Erzsébet királyné tér felől örökítette meg a Ferenc József rakpartot, nagyjából a Horthy Szabolcs tér szélén állva. A túlparton a Móricz-liget és a Regatta, szemben az 1911-ben átadott első vasszerkezetes Tisza-híd. Nyolc évtized múltán csak a Tisza a régi.

Hajós város

Szolnok gazdasága a 20. század elején a gabonán, a fán, ezek feldolgozásán és szállításán alapult. Polgárai tehetős emberek voltak, hiszen néhány év alatt két nagy templomot is építettek. Szigeti Henrik több képeslapon is megjelent fotója, akár Szolnok korabeli gazdaságföldrajzát is bemutathatja.

Szolnoki képek 1941-ből

Egy szolnoki képeslapon két fotó, azokon négy jelentős épület, amelyek közül három ebben a formában ma már nem látható. A budapesti Gárdony és Fenyvesi cég által 1941-ben kiadott képeslaphoz nem sokkal korábban készülhettek ezek a felvételek a szolnoki Szapáry és Apponyi Albert utcákban.

Iparművészeti főiskola Szolnokon?

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a régi képeslapokon látható fotók és a meghatározásukra szolgáló feliratok nem mindig vágtak egybe. Avagy a csak gépipariként emlegetett, lassan évszázados történetű iskolaépületben valóban működött iparművészeti főiskola valamikor a harmincas években? Na, de hogy kapcsolódik mindehhez a szolnoki repülés története?