A belvárosi híd lábánál lévő, egykori vásárterek helyének rendezését követően, Szolnok legnagyobb közparkjának kialakítása, és a Tisza szálló felépítése után, a környék kedvelt témája lett a képeslapkiadóknak. Talán nem túlzás azt mondani, hogy évtizedenként jelent meg új anziksz a szálló keleti homlokzatával. A most bemutatandó kettő az elsők közül származhat.

Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy ezt a két képeslapot nagyjából ugyanonnan készíthették az ismeretlen fotósok. Legfeljebb a későbbinél már objektívet is használt a mester, esetleg a ráközelítéssel is variált, netán egy méterrel közelebb volt a folyóhoz. Miután 1925-ben a város döntött a Megyeháza és a Tisza part közötti, első tervezett közpark kialakításáról, majd rendezték a rakpartot, 1928-ra pedig a Tisza szálló is elkészült, Szolnok egyik legnépszerűbb fotótémája lett a környék, amit csak fokozott a Verseghy-szobor felállítása. Oly annyira, hogy a húszas évek közepétől, a városról megjelent képeslapok leggyakoribb témája az új hotel és a hatalmas park volt. Annyi variációval, hogy melyik irányból készültek a felhasznált felvételek, illetve az adott fotós próbált-e valamit kiemelni, valamire fókuszálni.

Az ebben a cikkben szereplő két képeslapot Nyugat felé fordulva készítették a fotósok. Azért írom többes számban, mert a két különböző kiadónál megjelent lapokhoz használt fényképek születése között minimum egy évtized telhetett el, így kicsi a valószínűsége, hogy ugyanaz a fényképész készítette volna őket.

Az első, szinte fotópapír minőségű képeslap felvétele az átadás környékén, vagy legfeljebb pár héttel korábban készülhetett. Mert az egy dolog, hogy az utcafronti szárny keleti oldalán még nincs kint a Tisza szálló felirat, de szerintem a függönyök is hiányoznak még az ablakokról. Ráadásul a kert és a park növényei is elég kicsik, így azt gondolom, ez a felvétel 1927-28 körül készült. Amin érdemes észrevenni a színház hátsó homlokzatát is, az öltözők ablakaival, illetve a zsinórpadlást, merthogy ebből az irányból alig készült kép az épületről. Előtte pedig láthatjuk a mai Szigligeti út sarkán azt a villát, ami túlélte az elmúlt kilencven évet, és a csak néhány elemből álló szolnoki villasor egyik darabja. A színház és a szálloda között pedig a Verseghy gimi oldalsó homlokzata kandikál ki.

A második felvétel pár héttel ezelőtt már szerepelt a blogSzolnok Album rovatában, akkor egy többképes anziksz részeként. Most azonban önálló képeslap, ám a korábban bemutatott verzió alapján biztosak lehetünk abban, hogy maga a felvétel 1944 előtt készült. Ha tippelnem kellene a növényzet alapján, akkor azt mondanám, hogy a szálloda átadása után 8-10 évvel, azaz 1935-37 körül járhatunk. Mivel Borbereki Kovács Zoltán Verseghy Ferencet mintázó mellszobrát 1934-ben avatták fel, biztosak lehetünk abban, hogy a fotó annál korábban nem készülhetett.

Ez a második felvétel nem mutat többet a környékről, mint az előző. Az viszont megállapítható, hogy a park növényzete néhányszor újra lett gondolva az elmúlt években. Hiszen Verseghy szobra ma egy nagy pázsit közepén áll, míg ezen a harmincas években készült képen dupla sövénysor vette körül, ráadásul az előtte keresztben elhaladó sétaút sem volt még lekövezve.

Érdekes lenne tudni, hogyan nézhetett ki a szobor és a Tisza szálló környéke akkor, amikor a második képeslapot postára adták, azaz 1947 nyarán. A Sári és Piri által szignált anzikszot Makóra küldték Szolnokról, ahol a két hölgy átutazóban alhatott – mint írják, nem túl kényelmesen – egy éjszakát. Hogy hová és miért mentek, 72 év távlatából már rejtély marad, az azonban biztos, hogy útközben sokat énekeltek, hisz mint olvashatjuk: tangóharmonika is utazott velük.