2026.02.7. (szombat)

Lehet, hogy hídavató?

Lehet, hogy hídavató?

Dátum:

Az ehhez a képeslaphoz felhasznált fotó kizárólag 1911 nyarán készülhetett. Csak egészen belenagyítva látható, hogy a hídszerkezet városfelőli oldalán elég sokan állnak. Lehet, hogy Szigeti Henrik az első szolnoki, közúti, vasból és betonból készült Tisza-híd avatásakor készítette ezt a képet?

Az ehhez a képeslaphoz felhasznált fotó kizárólag 1911 nyarán készülhetett. Csak egészen belenagyítva látható, hogy a hídszerkezet városfelőli oldalán elég sokan állnak. Lehet, hogy Szigeti Henrik az első szolnoki, közúti, vasból és betonból készült Tisza-híd avatásakor készítette ezt a képet?

A képeslappá lett fotón látható, a Budapesten ma is álló Szabadság – átadásakor Ferenc József – hídra nagyon emlékeztető folyami átkelő 1911 és 1944 között Szolnoknál ívelt át a Tisza felett. Nagyjából ugyanazon a helyen, ahol ma a névtelen belvárosi Tisza-hidat találjuk. Feltételezhetjük, hogy a Zagyva és a Tisza torkolata környékén legalább félezer éve állandó hidat találhattak az erre utazók, de talán azon se lepődnénk meg, ha ennél régebben is lett volna itt átkelő. Talán köztudott, hogy a XIX. század második felében ácsoltak utoljára fából hidat erre a helyre, amit aztán 1909 márciusában elvitt a jeges ár. A következő két évben komp kötötte össze a két partot, miközben zajlott az első vasból és betonból épülő közúti híd kivitelezése. Az új hidat 1911-ben adták át.

Ezt a képeslappá lett fotót, miként azt a szöveges oldalra nyomtatva olvashatjuk, Szigeti Henrik udvari fényképész készítette. Mivel a birtokomban lévő képeslapot 1911 augusztusában adták postára, és elég dús a képen látható növényzet, kijelenthetjük, hogy a mester csak abban az évben, pontosabban azon a nyáron dolgozhatott. Ami egyben azt is jelenti, hogy Szigeti Henrik jó két évtizeddel Szolnokra település után még mindig előszeretettel örökítette meg a város építményeit, hogy aztán a képei saját vagy különböző helyi és fővárosi kiadók gondozásában képeslappá váljanak. E fotó készítésekor Szigeti műterme a Szapáry út végén, a hatvanas években elbontott Kereskedelmi Bank szecessziós épületének második emeletén működhetett, de talán már készült az új – sorban a negyedik – helyére költözni, a Kádár (később Tünde) cukrászda akkoriban készülő felső szintjére.

Helybéliként könnyű beazonosítani, hogy Szigeti Henrik valahol a mai „olajos” házak helyén állította fel kameráját, ahol akkoriban egy „tüzép” telep működött. Sajnos nem nagyon tudok rájönni, hogy a telek Tisza felőli oldalán mi lehet az a kerítésszerű építmény, és milyen célt szolgálhatott. Miként az ugyancsak erről a területről, nagyjából a képeslap közepéről induló és jobb oldalra tartó kötél szerepe is titok előttem, pedig jó lenne tudni, mit pányvázhattak ki ily módon. Így a fotózás területéről csak annyit írhatok: mintha egy szekér is állna ott, a bal oldalon.

Miként egy bőgős hajót is sikerült Szigeti Henriknek a képbe belekomponálnia. Ami 1911-ben nem lehetett véletlen. Ezek a vízi áruszállító eszközök ugyanis a XVIII. századtól a vasút és a gőzhajók térhódításáig járták a Tiszát (is) – az utolsó ilyen hajót 1960-ban Szegednél verték szét -, és leginkább ömlesztett termékek, főleg gabona szállítására használták. Az olykor akár harminc méter hosszú „tetejes” vagy „búza” jelzővel illetett hajók egyesek szerint az orrtőkéjükön lévő, a nagybőgő fejéhez hasonló, csiga alakú dísz miatt kapták a bőgőshajó nevet is, míg mások a fedélzetükről gyakran felhangzó az irányítást, a kikötést, a vontatást segítőre tülök vagy dudára vezetik vissza. Mindenesetre tény, hogy amíg a mai Verseghy és Tisza parkok területén gőzmalom és búzapiac működött, rendszeresen horgonyoztak ilyen hajók Szolnoknál.

Magát a képeslapot elsősorban azért vettem meg, hogy a vár irányából is legyen egy képem Szolnok eddigi legszebb hídjáról. Csak jobban megnézve döbbentem rá, hogy Szigeti Henrik akár a híd avatásakor is készíthette ezt a képet, hiszen jobban belenagyítva észre vehető, hogy a szerkezet belváros felőli végén sokan ácsorognak. Nem mennek, hanem állnak. És mivel alattuk, a folyómederben semmi különös nincs, kizárnám annak a lehetőségét, hogy az a sok ember csak valamit nézne a hídról. A kép 1911-es készítési dátuma miatt is megkockáztatnám, hogy inkább a hídavató ünnepség résztvevőit láthatjuk a felvételen. Akik között biztosan voltak olyanok is, akik negyedszázaddal később a saját szemükkel láthatták annak a szép szerkezetnek az elpusztítását.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A Tiszavirág vége

A Beloiannisz/Baross és a Csarnok utca Szapáry felőli sarkán álló házban, annak lebontása előtt, a Tiszavirág espresso működött. Ott, ahol a háborúig kerékpárt is lehetett vásárolni.

Még épült az új belváros

A Nemzetközi Gyermekév első heteiben készülhetett ez a fotó. Talán azért, hogy külső kép maradjon fenn a Zoltai István által megálmodott épületről. Szolnok új belvárosa 1979 elején.

1980-as vagy korábbi?

Talán cáfolható, hogy 1980-ban örökítették még az egykori 1-es ABC-t. Annyi azonban biztosan hozzátehető, hogy a fotós télen, szombat délután vagy vasárnap dolgozott az 1-es parkolónál.

A Madas-ház utolsó éve

Ez Szolnok. Ahol a fehér autó halad, ott ma parkoló van, a Beloiannisz úti házak helyén pedig a négysávos Baross utca. A 33-as még nyitva a Madas-ház földszintjén, 1973 tavaszán.