Hihetetlen 63 év távlatából, hogy ez a felvétel Szolnok főterén, minden bizonnyal a tanácsháza előtti ideiglenes tribünről készült. Ma már csak két épület áll a megörökítettek közül. A fotó datálását egy azóta épített ház, illetve a május elsejei felvonulást biztosító munkásőrök jelenléte segíti.

Szolnok főteréről viszonylag sok olyan fotó maradt ránk a XX. századból, amelyeket Kádár-kori rendezvényeken készítettek. Hogy ez a felvétel is ott készült azt leginkább a jobb szélén lévő kétemeletes épület, a mai múzeum bizonyítja, de a bal oldalon, a Kossuth utcai órásház is jól felismerhető jellegzetes íves erkélyével. Ezeknek a fényképeknek nemcsak az az értékük, hogy dokumentálták a „legvidámabb barakk” ünnepeit, illetve megőrizték a korabeli divatot, hanem az is, hogy segítségükkel nyomon követhető a szolnoki Kossuth tér átalakulása. Mert, mint korábban már többször írtam róla, az egykori piactér a hatvanas-hetvenes években ment át a legjelentősebb változáson. Mai méretét akkoriban nyerte el, a körülötte lévő házak többsége abban az időszakban épült. Talán nem túlzás azt mondani, hogy ez az ismeretlen fotós által készített kép a nagy átalakulás előtti „utolsó pillanatban” született.

Szerintem 1958. május elsején. A felvonuló teherautók, az azokon látható feliratok és a tömeg alapján nem kétséges, hogy a munka ünnepén dolgozott a fotós. Aki a bal alsó sarokban álló emberekhez képest valami „magaslaton” helyezkedett el, ami pedig nem lehetett más, mint az ilyen ünnepekre a tanácsháza – ma ismét városháza – elé, a járdára és kicsit a 4-es útra ácsolt tribün, ahonnan Szolnok akkori vezetői integettek a felvonulóknak. Hogy a kép 1958. május 1-jén készült azt két dologgal gondolnám bizonyítani. Egyrészt a felvételen már látható munkásőrökkel – az út mindkét oldalán felfedezhetőek jellegzetes sapkájukban és egyenruhájukban -, akik ugye hivatalosan 1957-ben alakultak, így először a következő évben biztosíthatták a majálist. A másik a Kossuth utca végéről még hiányzó épület. A mai Boldog Sándor István – egykor Ságvári – körút ezen a sarkon álló lakóházát, amiben sokáig a rádió és televízió szaküzlet működött, tetején pedig egy Tomi fényreklám világított, 1959-ben adták át, tehát ha az évi vagy későbbi a fotó, már látszódnia kellene az imént említett órás ház mellett.

A fotó bal szélén lévő, a Kossuth utat lezáró szecessziós házat 1964-ben bontották le, hogy kinyílhasson a Ságvári körút. A mai „Fradi-ház” helyén egykor álló földszintes üzletsor a hatvanas évek elején tűnt el, hogy aztán átadja helyét a színház jegypénztárát azóta is magában foglaló épületnek. A kép középpontjában lévő Steiner-féle emeletes ház a Kossuth tér mai méretének kialakításakor, a hatvanas évek végén lett lebontva, hogy a helyén előbb parkoló, ma pedig rendezvénytér legyen. Az ettől jobbra lévő földszintes házakat – a néhai Hubay utca épületeit – ugyancsak a hatvanas évek elején szanálták, hogy előbb a Múzeum étteremnek helyet adó lakóház, legutoljára (1975-ben) pedig a kormányhivatal irodaháza készüljön el.

A korabeli felvonulókról a házaknál sajnos sokkal kevesebbet lehet tudni. Pedig milyen érdekes lenne kideríteni, hogy az elől haladó ZIL 157-es platóján ki „alakíthatta” a pálmaágat tartó felszabadulási „emlékművet”! Mert akkor esetleg arra is fény derülne, melyik vállalathoz vagy társadalmi szervezethez tartozhatott az a háromtengelyes, gyönyörű fehérszélű gumikkal szerelt, „Békét a világnak!” felirattal díszített teherautó. A következő, a „Jó szerencsét!” táblát hordozó – szerintem – IFA Framo V901-es a platón lévő mini fúrótorony miatt egyértelműen beazonosítható: a szolnoki kőolajosok installációja lehetett. Viszont, hogy a sorban érkező további, feldíszített teherautók kihez tartozhattak, az ma már ugyanolyan, csupán személyes emlékekkel esetleg feloldható rejtély, minthogy az ünneplő tömeg fölé magasodó hirdetőoszlopokon miket reklámozhattak 1958 tavaszán, Szolnok főterén.