A szolnoki Magyar utca és Kossuth tér torkolatánál járunk valamikor 1907 és 1910 között. A fő- és a mellékutca már macskaköves, járda és villanyvilágítás is van, sőt friss facsemetéket is ültetett már a város. Épp oly hirtelen készülhetett ez a kép, mint ahogy Szolnokról Kabára küldték.

Nemcsak teleírták ennek a Szolnokról küldött anziksznak a szöveges felületét, de sajnos alul rosszul is vágták el a lapot. Így nemcsak azt nem lehet tudni, ki a képeslappá lett fotó készítője – talán fel sem tüntették -, de azt sem, ki adta ki Szolnokon vagy Pesten. Talán nem tévedünk, ha azt gondoljuk, nem helyi volt a lap megjelentetője, hiszen a kép jobb felső sarkában a „főtér” felirat szerepel, miközben a nyomtatáskor már majdnem két évtizede Kossuth nevét viselte Szolnok központi tere. A fotót uraló Népbank székház miatt tudhatjuk ugyanis, hogy 1907 előtt nem dolgozhatott az ismeretlen fotós. A postabélyegző – 1910. július 19. – miatt pedig azt, hogy e napot követően sem készülhetett a felvétel. Sajnos a rettentő apró és nem túl olvasható írás miatt sem a címzett, sem az aláíró nem silabizálható ki, csak annyi mondható el, hogy Szolnokról Kabára ment ez a lap, és egy viszonylag sokat utazó fiú küldte az édesanyjának.

E lapon ránk maradt fotó azonban több érdemességet is megőrzött a minimum 112 évvel ezelőtti Szolnokról. Egyrészt a Magyar utca és a Kossuth tér néhai torkolatát, ahová a hatvanas évek elején építették fel azt a 77 lakásos bérházat, ami alatt átbújva juthatunk ma már az egyik közterületünkről a másikra. A felvétel bal alsó részén lévő földszintes épület tehát jó fél évszázaddal e kép készítése után tűnt el, ám addig is több üzletnek és vállalkozásnak adott otthont. Ezen a képen a Gettler bank váltóüzlete működik a sarki ajtó mögött. Ugyanakkor a két világháború között a „fehér kutya” is állt e bejárat fölött, később pedig divatárut is kínáltak ebben a helyiségben, aminek a helyén ma nagyjából a lottózót találjuk.

A mából nézve érdekes a Népbank épülete is, ami ugye az egyetlen ház, amelyik a megörökítettek közül még ma is áll. Igaz, lassan nyolcvan éve nincs már meg a tetején a Hermész-szobor, ötven éve pedig a tetőszerkezete is eltűnt, hogy 1974-től alumíniumborítású áruház legyen belőle, ma meg írószerbolt és edzőterem működjön benne. Pedig igazán különleges épület volt földszintjén kávéházzal, emeletén a Népbank ügyfélterével és irodáival, a másodikon és a hátsó traktusokban pedig kisebb-nagyobb lakásokkal. A hatalmas tetőtérben pedig a kor elvárásainak megfelelően mosókonyhával és szárítópadlással. És persze arról se feledkezzünk meg, hogy a második világháború után ez az épület – illetve a hátsó bővítménye – adott otthont a helyőrségi klubnak. A Kossuth utcán mellette sorakozó kisebb házak pedig 1980-ban tűntek el, hogy átadják helyüket a mai Árkádnak.

A szerintem eléggé sebtében készített felvételen – lemaradt a bank teteje, egy fa kitakarja a középpontba szánt Gettler bank egyik feliratát, a legtöbb ember háttal látható – érdekes apróságokat is érdemes felfedezni.

Például a bal alsó sarokban „ottfelejtett” hordár kocsit, ami a korabeli árumozgatás nélkülözhetetlen eszköze lehetett Szolnokon is. Vagy a macskaköves utat és az üzletek előtti járdát, ami egyben azt is jelentette, hogy eső idején már nem kellett sárban tocsogni az akkor alig ötvenéves megyeszékhely főterén. Ahol már elég komoly villanyvilágítás és villamoshálózat is működött, miként a Magyar utca végén álló fém villanypózna is mutatja. Csak tippelem, hogy az előtte lévő „utcabútor” hirdetőoszlop lehetett, miként azt is, hogy a járda és a kocsiút találkozásánál lévő friss facsemetéket a város finanszírozhatta. Arra viszont ennyi év távlatából is kíváncsi lennék, ki és miért tartotta jó ötletnek a hatalmas létráját a villanypózna utáni első facsemetének támasztani. Hozzátéve, hogy nem ez az egyetlen szolnoki képeslap a 20. század elejéről, amin létra is szerepel.